MR. LOVENSTEIN

#5

-Esküszöm, haver neked elment az eszed!-Jake még részeg, kómás állapotában is képes felhördülni, mire megvonom a vállam:

-Nem vicceltem.-Mosolya olyan gyorsan hervad le, mint ahogyan a napraforgó feje mozdul a nap irányába. Úgy gondolom, a tervem abszolút megvalósítható, mármint a maga kiforgatott, debil módján. 

-Jake, a jövőheti, startupoknak való  vegas-i konferenciára fogsz küldeni minket, a cég pénzén.-Hiába, a pénz beszél kutya ugat. Dühösen kapja fel a fejét, és kásás szavaival próbálkozik ellentmondani. Megvonom a vállam, s megadom a kegyelemdöfést:

-Te basztad el, Koma. Te adtad azt a szörnyű tanácsot, ami következményeként mindjárt leszárad a farkam, és miattad érzem önmagam ennyire kielégítetlennek. Esetleg te fogod kiverni a farkam, na meg leszopni?!

   Arcán beletörődés, s bűntudat keveréke jelenik meg. Tudtam, hogy a győzelmem borítékolható lesz, pláne ennél a baleknél. Megérte állni a cechet.

-Jól van, segítek neked, Faszfej.

Szevasz, 

Shawnie

Lillian

   Annyira, de annyira nem értem! Pedig nekünk, nőknek kellene megfejthetetlennek tűnnünk, nem pedig fordítva.  Nem szól, és nem is néz rám, már legalább két teljes napja. Hányszor tért ki az utamból, a folyosókon? Hányszor farolt ki a megbeszélésekről, a jelenlétem miatt? Legalább milliószor. Na jó, két nap telt el, s négyszer fordult elő összesen. Ettől megőrülök!

   Ekkor hirtelen megcsörren a telefon, kapkodva bár, de sikerül felvennem, a hívásazonosító ellenőrzését átugorva.

-Halló?-Hangom reménykedően cseng, hátha meghallom borzongatóan mély, szexi hangját, mely  képes felkorbácsolni azokat a rég elfelejtett testi igényeimet. 

-Lillian, kérlek fáradj az irodámba.-Ijedtemben nagyot nyelek, s lecsapom a telefont.

   Miközben a liftben várakozom, s az emeletek vánszorgását figyelem, legalább ezernyi kérdés cikázik keresztül a gondolataimban. Vajon kirúg? Lehet, hogy kiderült, Shawnacy-vel a munkakapcsolatunk nem túlságosan szokványos, mondhatni érintőleges? Basszameg, mindjárt felrobbanok az idegességtől!  

    Benyitok, és meglepetésemben tátva marad a szám. Ő mit keres itt?! A lehető legmagabiztosabban foglalok helyet Jake-el szemben, Shawnacy mellett. Összefújta a szemetet a szél. 

-Sziasztok.-Intek, valamint várom, hogy Jake elkezdje a mondandóját:

-Srácok, szombaton lesz ez a konferencia Vegasban, amin sem én, sem Nyuszi nem képes részt venni, ezért rátok hárul a nemes feladat: Képviselhetitek a céget, a világ egyik legnagyobb befektetőknek szóló kiállításon. Befektetőkre szükség van, már pedig ismeritek a mondást: Pénz beszél, kutya ugat.- Lassan felteszem a kezem, akárcsak régen az iskolában mikor szót kértünk.

-Mi van akkor, ha nem akaródzok elutazni?

-Akkor ki vagy rúgva.

-Mikor indulunk?-Kérdem a világ leghamisabb mosolyával lekísérve.

    Öt órával, három fánkkal és másfél ajándékboltban eltöltött órával, na meg egy Cosmopolitannal a hónom alatt, megkezdjük a beszállást. Az a seggfej továbbra sem váltott velem egyetlen árva szót sem, ám egyszer csak a felszállás utáni percekben megszólít: