Arra keltem, hogy valami (vagy inkább valaki) gumicukrot akar tömni a számba. Nem értettem az ötletet, mert Rosé össze-vissza beszélt és közben sírva röhögött...De nem is érdekelt. Az idővel sem voltam tisztában, így megnéztem: 22:34. Szuper. Nem foglalkozva a csapat két kissé túlpörgött tagjával, mentem a szobánk felé. Bementem, Jenniet sehol se láttam, de hallottam vízcsobogást, tehát fürdik. Rázuhantam az ágyamra és megint elnyomott az álom.
•••
Felébredtem valamikor, az éjszaka közepén, mert még sötét volt. Vihar van. Dőltem is volna vissza, hisz engem ez nem nagyon rémít meg, de a baloldalamról szipogást hallottam. Nem lehet. Jennie sír? Halkan odaültem mellé, mikor pedig észrevett, szinte rám vetette magát.
- Lisaa~~The ne-em félsz?? -
-Nem. -
-Akkooor alszhol velemm? -
Alig fejezte be a mondatot, dörgött egyet, ő meg remegve közelebb bújt hozzám.
-Persze, alszok veled... -
Mosolyogtam rá és megsimogatva vállát, lefeküdtünk kényelmesen. Én bal oldalamra fekve, ő pedig szorosan hozzámbújva. Olyan édes. El se hiszem, hogy ő az idősebb. Lélegzetvételéből éreztem, hogy megnyugodott, talán már alszik is. És holnap fotózás is lesz. Sikerült végre (már harmadjára) véglegesen elaludnom, őt ölelve.
ESTÁS LEYENDO
• Miért pont én? • {Szünetel}
De TodoEddig az élet csak kibaszott velem. Mégis itt vagyok. A nevem Lalisa Manoban. Nagy álmom teljesül a BlackPink-kel. Viszont nem hittem, hogy magával a tökéletességgel találkozom majd.
