Egyszer minden véget ér

The first hug <3

,,Nem bírom tovább. Írok neki!"

Igen írtam neki. Lehet,hogy hiba volt, lehet, hogy nem. A szívem azt mondta,hogy jól tettem,hogy írtam neki,de nem ezt éreztem... Megkérdeztem tőle,hogy jön e röplabda edzésre kedden,és igen jön! Ez a jó hír teljesen feldobta a napom. Nagyon nagyon nagyon. 

Egész nap az járt a fejemben,hogy ma (kedden) egy teljes órát vele fogok tölteni. Egyik órán sem tudtam koncentrálni. Csak ő járt az eszemben. Lassan teltek az órák, percek,másodpercek. Alig akart eltelni a nap. Untam az órákat. 

Végre vége a napnak és jön az edzés. Kémia volt az utolsó órám és én már rég összepakoltam,kicsöngetés előtt. Meghallottam a csengőszót és már rontottam is ki a teremből, és siettem a szekrényemhez. A tesi cuccomat kivettem és rohantam át a másik épületbe a tesi terem öltözőjébe. Átöltöztem és vártam. Vártam a tanárt és a többieket,de leginkább Vincentet. Amikor ő megérkezett mi már melegítettünk. Kinyílt az ajtó és ő jött be. Amint megláttam,egy pillanatra a lélegzetem szünetet tartott,és a szívem még hevesebben vert. Egyszer csak azt vettem észre,hogy felém tart szét tárt karokkal. Átbújt a röplabda háló alatt és megölelt. A szívem majd kiugrott a helyéről. 

-Szia!-mondta Vincent, miközben ölelt.

-Szia.-mondtam és közben elcsuklott a hangom.

Annyira hihetetlen volt számomra,hogy eddig nem is kereste a társaságom,majd egyszer csak megölel. Olyan melengető és biztonság érzetet adó volt az ölelése,hogy akkor éreztem azt,hogy nekem kellenek az ölelései. Nekem Ő kell!

Folytattuk a bemelegítést,de már együtt. Eljött a meccs ideje. A tanár egy csapatba rakott minket,aminek elmondhatatlanul örültem. Jó csapatot alkottunk.

 Edzés után mindenki haza ment. Amint hazaértem már egyből meg is szólalt a telefonom. Messenger üzenet. Vincent írt. Hihetetlenül gyorsan el kezdett verni a szívem,és nagyon boldog lettem. Nagyon sokáig írogattunk,majd úgy döntöttünk,hogy inkább telefonálunk. Mindent megbeszéltünk. Lelkiztünk,nevettünk,csak úgy csevegtünk az élet nagy dolgairól,s ezt mind Együtt tettük. Későre járt már az idő,és búcsút kellett vegyünk egymástól.

-Mennem kell aludni. Jó éjt!-mondtam.

-Én is megyek aludni. Puszi,jó éjt!-mondta és ezután kinyomtuk egymást,majd mind ketten elaludtunk.