Itt is lennék az első résszel, remélem tetszeni fog.☺ ( T/N = te neved)
A nap sugarai beszűrődtek az ablakon, és téged ébresztgettek.
Ugyan már. Kint szakadt az eső, és a nyárhoz képest igen csak hideg volt.
Lassan elbattyogtál a fürdőszobáig, hogy legalább embert csinálj magadból.
Amióta Tony Stark asszisztense vagy valahogy kevesebb időd jut az alvásra, de legalább a toronyban élsz.
Miután sikerült magadat türhetővé varázsolni kimentél a konyhába, ahol Bruce fogadott. Hirtelen melegség járta át a bensődet, mint amikor elcsattant köztetek az első csók, még 3 éve.
-Jó reggelt.-köszönt majd beleivott az italába. Akármi is legyen az.
-Reggelt.-köszöntél vissza, és úgy érezted, hogy most jól jönne egy kis kávé, szóval csináltál magadnak majd leültél Bruce mellé.
-Hogy vagy?-kérdezte majd egy puszit nyomott a fejedre.
-Álmosan. És te hogy hogy nem a laborban vagy?-kérdezted és közben a vállára hajtottad a fejed.
-Mert arra gondoltam ma kivehetnénk egy szabit és elmehetnénk valahová.
-Jó ötlet. Úgyis kijár nekem a szabi. Tony asszisztenseként nem könnyű az élet.-mosolyodtál el.
-Meghiszem.
-Mi van velem?-jelent meg a konyha ajtajában a playboy.
-Semmi.-legyintettél. -Viszont kérhetek mára szabit?
Vasember felsóhajtott.
-Ám legyen. De akkor holnap jól kell teljesítened.-egyezett bele a dologba.
-Rendben. Köszi.-mosolyodtál el, majd boldogan Bruce-ra néztél. -Elintézve.
-Szuper. Akkor délután elviszlek egy különleges helyre.-mosolygott a doktor.
-Velem nem akarod tudatni mi is az a "különleges hely"?
-Nem áll szándékomban.-kortyolt bele ismét a löttyébe.
-Hát jó. De figyelmeztetlek. Kitartó vagyok, szóval ha érkezésig ezzel foglak nyaggatni, ne csodálkozz.-indultál el a szobádba.
-Én meg egész nep tartom a szám.-mosolyogva mentél be a helységbe, majd elkeztél válogatni a ruhák között.
•••••
Kb egy fél óra telhetett el, amikor valaki kopogott az ajtódon.
-Gyere!
-Szia [T/N].-lépett be Wanda a szobába.
-Szia.-mosolyogtál a barátnődre.
-Hallom ma szabis vagy.-ült az arcára egy mindenttudó mosoly.
-Igen. Ritka alkalmak egyike.-felemeltél egy pólót. -Szerinted ez jó lesz?
-Hmm.. Ez nem igazán te vagy. Inkább ez.-nyomott a kezedbe egy [szín] felsőt.
-Igazad van. Mihet kezdenék nélküled?
-Hát, nem sok mindent.-nevette el magát a Skarlát Boszi.
-Haha. De van benne igazság.-bólintottál helyeslően.
•••••
Mikor sikeresen kiválasztottad a ruhádat olyan dél körül járhatott az idő. Kicsit megéheztél szóval kimentél a konyhába, hogy ebédelj.
Ott rajtad kívül Steve, Tony, Natasha és Pietro tartózkodott. Lehuppantál Natasha mellé.
-Sziasztok.-köszöntél a kis társaságnak.
-Szia.-köszönt a melletted ülő, szinkronban a Maximoff fiúval. Amerika Kapitány csak bólintott.
-Szervusz {Név}. Élvezed a szabad napod?-érdeklődött Tony.
-De még mennyire.-mosolyogtál Vasemberre.
-Ennek igazán örülök. Akkor holnap.-és elhagyta a helységet.
Te gyorsan megebédeltél, majd visszamentél a szobádba átöltözni. Jól tetted, ugyanis 5 perccel később Bruce kopogott a szobád ajtaján.
-Szia. Indulhatunk?
-Persze.
Az úton, végig beszélgettetek, kb mindenről. Szerencsére idő közben az ég kitisztult, és a nap is kisütött.
-Oké, most csukd be a szemed.-mondta Hulk egy kis idő után.
-Muszáj?-jött elő belőled a durcis kislány.
-Igen. Különben nem lesz meglepetés.
-Rendben.-becsuktad a szemed, és hagytad hogy a doki vezessen. Nem tudtad megállapítani hol voltatok, csak annyit tudtál, hogy már messze a várostól.
-Rendben. Nyisd ki a szemed.-mondta Bruce, miután megállított téged.
Mikor kinyitottad a szemed, a sírás szélén voltál. Egy gyönyörű réten/mezőn (a lényeg az hogy nagyon szép volt) találtad magad, és nem messze tőletek, egy kis asztalnál, két szék egymással szemben, és az asztal megterítve egy finom uzsonnára.
-Bruce. Ezt mikor? Hogyan?
-Az lényegtelen. Most inkább gyere.-fogta meg a kezedet.
-Nem. Úgy értem, hogyan csináltad? Hisz ma esett az eső.
-Ja, nos kértem egy kis segítséget.
-Hm. Értem. Na jó mindegy. Együnk.-indultál el az asztal felé, a nyomodban Hulk megtestesítőjével.
A doki udvariasan kihúzta neked a széket, majd utánad, ő is leült.
-Nagyon jól néz ki.-mosolyogtál.
-Köszönöm.-bólintott Bruce viszonozva a gesztusodat.
Ezután mindketten nekiláttatok az evésnek, és közben beszélgettetek. Vagyis inkább te beszéltél kb mindenről, Bruce meg csak mosolyogva, bólogatva és itt-ott közbeszólva hallgatott téged.
Mikor végeztetek az evéssel, felajánlottad, hogyha már így kitisztult az idő, elmehetnétek sétálni. Hulk egyből beleegyezett, így kézenfogva elindultatok a mezőn.
-Olyan szép idő van.-néztél az égre.
-Igen. Tényleg gyönyörű.-nézett fel, majd rád a doki, és gyengéden megszorította a kezed. Te ránéztél , majd amikor felfogtad hogy a párod neked bókol, egy puszit adtál az arcára.
Miután már egy 10 perce sétáltatok, Bruce hirtelen megállt, és a földet kezdte bambulni.
-Van valami baj?-kérdezted, de nem kaptál választ. -Bruce..?
-[T/N] már egy ideje mondani.. pontosabban kérdezni szeretnék valamit.
-És mi lenne az?
-Mennyire szeretsz engem?-kérdezte, egyenesen a szemedbe nézve.
-Bruce, milyen kérdés ez? Mindennél jobban.-mosolyogtál kedvesen a párodra.
-Értem ez esetben...-elengedte a kezed, majd letérdelt eléd és előhúzott egy kis dobozt a zsebéből. -[T/N], lennél a feleségem?- és a kis dobozban ott volt egy gyűrű. Pár pillanatra még a lélegzeted is elakadt, majd amikor a tudatodig is eljutott a kérdés, sírva kezdtél el bólogatni.
-Igen!- mondtad végül, és amint a doki felhúzta az ujjadra a gyűrűt, te is letérdeltél, és egy szenvedélyes csókkal jutalmaztad meg Bruce Banner-t, a jövendőbeli férjedet.
Pfú... Na kész. Igen, tudom sokáig tartott a megírása, és azért bevallom, egyáltalán nem lett a legjobb. De azért remélem hogy tetszett.☺ Nemsokára jövök a következő résszel, addig is Sziasztok!😊
