Mielőtt belekezdenék, igen tudom régen volt rész, és ennek a magyarázata az ihlet hiány.... Nos igen. És sajnálom....
Még valami: Kérlek, ha van ötletetek, kivel szeretnétek ilyen kis storyt, akkor azt privátban írjátok meg, és ha kérhetem, akkor egy picike alaptörténetet mellé, azzal rengeteget segítenétek😅. Előre is nagyon köszönöm, de akkor kezdődjék is a történet.
Kémia... A legutáltabb tantárgyad. És nem csak azért mert a tanár hobbiként osztogatja a beírásokat, kb mindenkinek, hanem mert nem sokat értesz belőle.
És ebben a pillanatban csöngettek be kémiára. Utolsó órád volt ez, tehát már fáradt, és éhes voltál. A szerencséd az volt, hogy a labortársad, Peter legalább értett ahhoz, amihez te nem.
Mikor belépett a tanár, érezted ahogyan az idő, automatikusan lelassul, hogy minél tovább kelljen szenvedned. Peter leült melléd, majd elkezdődött az óra. A mai feladatotok, nem hangzott nehéznek.
-Ez annyira nem lehet nehéz.-mosolyogtál boldogan.
-Hát, könnyűnek hangzik, de a látszat néha csal. Fontos hogy se kevesebbet, se többet ne önts ebből a löttyből abba a zöld.....be.-akadt el Peter szava, ugyanis te már az összes folyadékot beleöntötted, és vártad mi lesz az eredménye.
-Tessék?-kérdeztél vissza, de Peter csak feszülten figyelt, amikor megtörtént a baj. A keverék "robbant" egyet, majd zöld füst kezdett szállingózni a kémia laborban.
-Na basszus....-motyogtad, majd arra lettél figyelmes hogy rajtad kívül már csak Peter áll az ajtóban, téged noszogatva hogy menj már ki a teremből. Gyorsan felpattantál a székedről, és kimentél a teremből.
-Jól vagy?
-Aha, de ezt jól elszúrtam.-mondtad lehajtott fejjel.
-A lényeg hogy senkinek nem esett baja. De azért legközelebb halgass végig.-mosolyodott el.
-Oké, bocsi.-mosolyodtál el te is. -Amúgy többiek hová mentek?
-Öhm.... Nem tudom. Én téged vártalak, és nem figyeltem, de valószínűleg az udvarra.-vonta meg a vállát.
-Akkor menjünk. Addig sincsen kémia.
-Nem értem mi a bajod vele.-nézett értetlenül a fiú.
-Nem értek belőle sok mindent.-vakartad a tarkódat.
-Korepetáljalak?-kérdezte miközben kereste a szemkontaktust.
-Aha, az jó lenne.-hirtelen nem értetted mi van veled. Innen közelebbről olyan....cuki. Sosem fordult meg ez a fejedben. Peter-re mindig is egy jó barátként gondoltál.
-Mi az?-kérdezte a fiú, ugyanis már eléggé feltűnően bámultad egy ideje.
-Bocsi, csak elkalandoztam.-mondtad zavarodottan.
-Észre vettem. Na de menjünk, a végén azt hiszik meghaltunk.-megfogta a kezedet, és kivezetett az udvarra. A keze meglepően puha volt. Akaratlanul is elmosolyodtál.
Mikor kiértetek az udvarra, pár osztálytársatok "húúúú"-zott egyet, mire Peter kicsit elpirulva, de elengedte a kezed. Ezen mosolyognod kellett, aztán el is múlt a jókedved, mivel a tanártól nem úsztad meg a fejmosást.
•••••••••
A suliban elég későn végeztél, szóval sötétben kellett hazamenned. Ezzel nincs is semmi baj, nem ez az első hogy este mászkálsz a városban.
Éppen az egyik mellék utcába kanyarodtál, amikor előtted termett egy férfi.
-Elnézést.-mondtad félénken, és kikerülni készültél, amikor a falnak lökött, méghozzá a nyakadnál fogva. Ütötted, rúgtad, ami csak az eszedbe jutott, de hiába.
