Csak nekem fáj...? |Vkook|

Szerda

Álmom hatására kipihenten és boldogan ébredtem. Szokásomhoz híven egy forró feketével kezdtem, amit igazából tejjel hígítva, tehát világosbarnán fogyasztok,de ez részlet kérdése.

Hamar elkészültem mindennel így sikeresen elértem a korábbi buszt is. Fülhallgatóval a fülemben zötykölődtem az öreg buszon és a tegnap esti álmomon gondolkoztam. Olyan mesés volt... A legsablonosabb filmek forgatókönyve szerint történt minden. Mégis, ha csak egy napra is ilyen életet élhetnék. Életem szerelmével éltem egy csodálatos házban és csodásan éreztük magunkat. Magam sem értem miért érintett meg ennyire ez az egész. Egyedül azt furcsáltam, hogy nem láttam a hercegem arcát. Azon már meg sem lepődöm, hogy pasim volt, amúgysem ő lenne az első.

Nagy töprengésem során már meg is érkeztem a suliba. De gyűlölök itt lenni...

Nemsokára a többiek is befutnak. Ki időben, ki késve érkezve, de mindenki a helyén ül. Még a drágalátós padtársnőm is.

Már első órán elkúrták a jó handulatomat és ez óráról órára csak fokózódott. Minden tanár engem pécézett ki. Hülye szerencsére nem vagyok, így minimum négyesre feleltem mindenből.

Nyolcadik órában, amikor már a tökön tele volt mindennel  és mindenkivel, úgy, hogy aznap még hangwonra is kellett mennem, az a hárpia fizikatanárnő megkért, hogy tartsam meg helyette négytől ötig a nálam két évvel fiatalabbak fizikafaktját. Én udvariasan próbáltam visszautasítani, de egyszerűen a kezembe nyomta az órára szánt jegyzeteit és otthagott.
Pedig azt hittel lesz időm rendesen enni, de úgy néz ki ma is koplalni fogok.

Mikor kicsöngettek elindultam a terem felé ahol a kicsiket kell majd mustrálnom egy órán keresztül. De ez jár az embernek, ha van egy kis esze és felfigyel rá a tanárnéni.

Beültem a tanári asztal mögé és vártam, hogy megérkezzen a nép. Elsőnek egy öt fős csapat, két fiú három lány érkezett. Majd még két lány és közvetlen csöngetés előtt két fiú rontott be a terembe.

- Mimdenki itt van? - kerdeztem unottan mire csak egy csoportos fejrázás volt a válasz.

- Ki hiáyzik akkor? - folytattam a tanárbácsiskodást.

- Kookie - válaszolta az egyik kiscsaj.

- Milyen kuki? És miért becézgetitek ti a nemiszerveket? - néztem rájuk egy amolyan igazi wtf fejjel. Mind elkezdtek röhögni, amitől kissé meglágyult a szívem, de ennek kívül nyomát sem lehetett látni

- Elnezést tanárn... te nem a tanárnő vagy - állapította meg a terembe éppen belépő nyuszi arcú gondolom Kookie.

- Nyilyen jó szeme van valakinek. Nem is értem miért a fasz becézett formája a becebeve. Lehetne inkább Szemie. - játszottam az agyamat. Hamár itt kell kínlódbom had szórakozzak kicsit.

- Nem kuki, hanem Kookie - javított ki egy diák de nem nagyon foglalkoztatott ez engem.

- Inkább Jungkook, nem szeretem a Kookiet - kapcsolódott be a beszélgetésbe újdonsült barátunk Kuki.

- A nevek nem fontosak. Úgyis csak ezen az egy órán kell elviselnünk egymást. Drága tanárnőtök ugyanis a kezembe nyomta a cuccait és instrukciónak is csak annyit kaptam, hogy tartsam meg a faktotokat helyette, mert dolga van. - zártam rövidre a témát és elkezdtem kiosztani a feladatokat.

Az asztalnál ültem mígy a kis babák oldogatták a mellesleg bődületesen egyszerű feladatokat. Néha kérdeztek, akkor segítettem, de egyebet nem nagyon tudtam magammal kezdeni. Egyedül azt furcsáltam, hogy a kis Kuki tekintete állandóan rajtam csüngött. Frusztráló volt de túleltem.

- Na gyerekek, mindenki mehet amerre lát,  az órának vége. - álltam fel, majd megvártam míg mindenki kitipegett a nagy táskáival. Egyedül a nemiszerv maradt a helyén amíg mindenki a termen kívülre emigrált. Mikor ketten maradtunk felállt és odasétált mellém.

- Valami baj van Taehyung? - nézet rám csillogó szemeivel.

- Nincs. Miért lenne? De honnan tudod a nevemet? - neztem rá meglepődve és egyszerre mérgesen.

- Szomorúnak tűnsz. - válaszolt egy kérdésemre a kettőből. - Itt a számom. Ha baj van szólj - mosolygott rám majd otthagyott.

Ez mi a jó isten volt?

Elraktam a papírfecnit majd a termet bezárva  elhagytam az iskolát.

Fáradtan estem haza hangwon után este kilenckor. Leszarva mindent rögtön az ágyba ugrottam, de nem tudtam elaludni. Kukin járt az agyam. Olyat vett észre amit soha senki. Se a barátaim se a családtagjaim. Illetve nem biztos, hogy pontosan látja mi a bajom, de tudja, hogy nincs minden renben. És segíteni akar. Nekem ez magas. Miért tenne? Ne is ismer. De vajon honnan tudja a nevem?

A nagy gondolkozás közben széoen lassan elaludtam, ám azon az éjjelen rémálmom volt.

Shit , ez kaki lett
Sorry. Azért próbálkozom.
Köszi hogy elolvastad ^^