Csak nekem fáj...? |Vkook|

Hetfő

Az ébresztőm fülsüketítő vinnyogására ébredek, jobban mondva riadok fel hajnali öt órakor. A napsugarak helyett a telefonom képernyője égeti ki a szemeimet mivel ilyenkor mikor már lassan kopogtat a tél az ajtómon hajnali ötkor még a nap is aludna nemhogy én. De mivel világ életemben köteleségtudó voltam lassan kezdek kikászálódni a jó kis pihepuha ágyikómból.

Van egy órám elvégezni a reggeli teendőimet utánna pedíg rohanok a buszmegállóba mivel kint lakom a halálfaszán ahonnan kb. egy órás a buszút a sulimig. Gondolkoztam a költözésen de szeretem azt a házat és amúgy sincs kedvem a költözéssel járó macerához.

Mikor már a busz egyik irtózatosan kényelmetlen ülésén meresztettem valagomat elővettem a telómat és bedugtam a fülhallgatót is, hogy suliba menet tudjak még kicsit relaxálni. Persze az univerzum itt is közbeszólt, mégpedig egy öreg néni kepében zavarta meg nyugalmamat. Az egesz busz tök üres volt. Rajtam kivül csak pár hasonlóan életunt és kómas diák vagy munkába utazó ember ült az azúrkék üléseken,  de a drága néninknek pont a melletemlevő tetszett meg, melyre nagy nehézkesn le is tette igencsak méretes hatsófelét, nekem kb. csak fel ülésnyi helyet hagyva. Ezzel még nem is lett volna nagy problémám, de kissé felforrt az agyvizem mikor egyik fülhallgatómat kivette és behelyezte saját fülébe amelyben látszólag évek óta gyüjtögette a fülzsírt. "Kissé" ingerülten rántottam ki a fülesem a hallókájábol majd beletöröltem a felsőjébe. Ezután felálltam az eddigi helyemről és lazán átsétáltam egy másikhoz.

Miután leszálltam a buszról épp be akartam lepni börtönöm kapuján mikor valaki a nyakamba ugrott, ezzel majdnem hasraborítva engem, de nagynehezen visszanyertem egyensúlyomat és a mai napon már sokadjára felháborodva kerestem a tettest. Nem kellet sokáig keresni. Ott vinnyogott a fülembe mint valami sziréna.

- Szerbusz Jimin - köszöntöttem osztalytársamat ki eközben szíveskedett leszállni a hátamról.

- Szasz' TaeTae. Hogy ityeg a fityeg? - köszönt ő is egy eszelős mosoly kíséretében. Eskü nem értem, hogy lehet valakinek ilyen korán is ennyi életkedve.

- Ilyet öt éves korom óta nem hallottam. Visszaestünk oviba? - fintorogtam rá.

- Mi ez a nagy életkedv már így kora reggel? - viccelődik tovább.

- Fáradt vagyok. Ennyi. - vágok vissza epésen.

Jimin hirtelen megpillantja Hoseokot és se szó se beszed faképnélhagyva engem kezd el rohanni a másik energiabomba felé. Én pedig igyekszem minnél hamarabb elérni a termet mielőtt azok ketten utolérnek és szétcincálják az idegeimet.

A suliból öt ember van akikkel egész joban vagyok. Jimin és Hoseok a két energiabomba és egyben vámpír. Árad belőlük az 🤹‍♀️energi🤹‍♀️, de közben szívják is le az emberből. Nam és Yoongi hyungok egy évfolyammal fölöttünk jármak, de sokszor inkább hasonlítanak az unalmas öregemberekre mint két gimis srácra. És végül Jin eomma a végzősök közül. Azert eomma mert ebbe a kis úgymond baráti társoságunkban ő tölti be az anyuka szerepet.
Sokan kérdeznék ilyenkor tőlem, hogy mit nyígok én itt, hogy nincsenek barátaim, meg, hogy miert érzem magyam egyedül. A válasz egyszerü. En mindíg is kilógtam ebből a társoságból. Kedvesek meg minden de nem veszik vagy csak nem akarják észrevenni ha bajom van. Vagy nem érdekli őket. Lehet velük hülyülni meg ilyesmi, de egyikükkel sem tudok olyan szintű párbeszédet, eszmecseréket folytatni amilyenre szükségem lenne. És a legfőbb ok, hogy sokszor le se szarnak. Yoongi pl. gyakran hetekig ignorál és azt se hajlandó megmondani miért.  Ilyenkor nagyon szarul érzem magam mert nem tudok segíteni a helyzeten. Gyakran szerveznek olyan programokat amit meg sem említenek nekem, egyszerűen csak kihagynak belőle szőröstül bőröstül, és ez nekem marhára nem esik jól.

Nagy nehezen végigszenvedtem a napot. Már épp az utsó órámról csöngettek ki, úgyhogy felkaptam a cuccaimat és nagy lendülettel le se szarva draga osztalytársaimat akiket amúgy se érdeklek indultam hazafelé.

A busz tele volt, de hála égnek akad egy-egy szabad hely melyek közül egyiken megpihentethettem farmerbe csomagolt popsim.

Mikor hazaértem ledobtam a táskám a kanapéra. Komótosan megkajáltam, majd benyomtam a tv-t és nekiálltam a tengernyi házimnak.

Mikor végeztem a leckével elintéztem esti rutinom, ezt követően bebújtam az ágyamba és még órákon át forgolódtam és agyaltam mindenfele hülyeségen mígnem elnyomott az álom.

Jeej 2. resz pipa
Remelem tetszett :) Esetleges helyesírási hibákért vagy ékezethiányért elnezest kérek.