Titok

1. Fejezet

Kezdjük az elején. Három hete öngyilkos akartam lenni. Meg akartam ölni magam az analfabéták kedvéért . Igen ahogy elképzeled fogtam egy kést és bumm. Vége volt az életemnek. Továbbra is az analfabéták kedvéért még mindig élek és most csúcsponton vagyok. Innen félek hogy megint a mélybe zuhanok de pillanatnyilag van családom barátom és vannak barátaim is. Tudom furán hangzik de azért mert egyedül voltam. Mindenki elhagyott aki fontos volt nekem. Mindenki. Egyedül hagyott. Hogy okot adjanak a megölésemre. A KÍSÉRLETÉRE.  És nem úgy hogy nem volt más ember a környéken ,szintén az analfabéták kedvéért , belül voltam egyedül. Anyám egy hónapja halt meg egy autóbalesetben mikor a TESCOBOL jött haza (nem fizetett tartalom)  apám elhagyott .  Mivel már úgyis 19 vagyok nem kell mellém szülő. Meg ennek más oka is van. Talált magának egy nőt. Inkább Ribancot. Nagybetűvel. Nem akarom megsérteni hisz ez a neve. Egy elplasztikáztatott nagymellű nagy seggű talpnyalót aki csak azért van vele mert sok pénze van. Három hete szakítottam a barátommal JZ – vel. Aki egy önző egoista idióta barom rosszfiú. De akkor tetszett. Csíptem a rossz fiúkat. Nagyon. De aztán elhagyott. Senki se volt velem. Mélypontra kerültem. Azt éreztem hogy nincs értelme az életemnek. Hogy meg kell halnom. Úgy éreztem így helyes .... szóval fogtam egy kést és belevágtam a csuklómba. Pont az érbe telibe sikerült elsőre. Pedig ezelőtt sose próbáltam. Legalábbis szándékosan nem. Hülye voltam és nem húztam le a redőt az ablakon szóval a szomszéd mindent látott és hívta a mentőket. Két napig az intenzíven feküdtem. Nem voltam magamnál. Túl sok vért vesztettem. Aztán átvittek a kórházba. Sok ilyen tini volt mellettem . Akkoriban sokat álmodtam. Rossz dolgokról . A halálról. Balesetekről. Merényletekről. Aztán a negyedik nap felébrettem és átvittek a diliházba. 2 héten keresztül ott laktam és 24 órás megfigyelésen voltam. Sok idiótával voltam összezárva. Majdnem megőrültem. Pont ezért vittek diliházba. Mert akkor is őrülten viselkedtem mikor a halálomat akartam. A sajátomat.  Rossz volt. Sokszor elájultam azon a két hétben. Megőrjítettek az emberek. Mint mikor ölni akartam magamat. Az is az emberek hibája volt. Mint ahogy a globális felmelegedés.  Szóval minden az emberek hibája. És ekkor jön az a kérdés ,hogy mi az élet értelme? Na pont ez a kérdés volt bennem is. Úgyhogy apám aki eddig nem volt mellettem mikor szükségem lett volna rá beiratott mindenféle kezelésre ,hogy meggyógyuljak és ne legyek fogyi öngyilkos. Szihopata. Emellett szihiáterhez jártam és megértette velem (legalább is ő azt hitte hogy megértettem)  hogy nem lehetek öngyilkos. Még most se értem mért?! Mert most eddig nem is ismert. Mit számítok én neki? Úgy is túlnépesedés van , csak segítettem volna a földnek , ha megtettem volna. HA. Megtettem. Volna. Na szóval utána kiengedtek és találkoztam vele... akkor minden megváltozott. Ő Volt A Nagy Ő. Randizgattunk. Elvoltunk. Jól voltunk. Csak jól éreztük magunkat. Egymással. Azóta együtt lakunk. Az én házamban . Ahol eddig én anya és apa laktunk . Caak aztán minden megváltozott. De ez a ház tele van rejtett zugokkal felfedezetlen résekkel. Szobákkal.     És minden lépésemet figyeli , nehogy mégegyszer megpróbáljam. Azt. Amitől mindenki fél. A halált. De mikor belekóstoltam jó volt . Nem volt rossz mint ahogy a tudósok állítják. Mint egy fekete rózsa. Gyönyörű. A testem lázban égett, fájt mindenem, nehezen lélegeztem ,már alig. De ez csak a testi fájdalom. Képek jelentek meg a szemem előtt. Emlékek. Jók és rosszak. Újra átéltem azt amit eddig életemben végig. Azt hittem most lesz vége ennek a játszmának. Na mind1. Ott tartottam hogy ,  Ő a világ legcukibb fiúja! Mindenhová elkísér, sosem hagy egyedül. Egészen tegnapig. Tegnap este ugyanis egy buliban voltam EGYEDÜL. Nem jött velem. Hogy figyeljen. Sasszem. Őr. Testőr. Testépségőr. Kb.
Szóval tegnap. Úgy kezdődött hogy elhívtak. Ez a suliban volt. JZ haverjánál volt a buli és ő hívott el. Persze JZ nem akarta hogy menjek azok után ami történt köztünk.Én igent mondtam csak hogy őt szivassam. Mondhatom jó volt látni azt az arcot amin keveredett a düh a szégyen a bosszúvágy és a megbántottság. De nen érdekelt ő bantott .eg engem nem én őt! Szóval csak azért is hogy ne okozzak neki örömöt elment és hogy jobban fájjon neki jól éreztem magam. De sajnos ő is. Nagyon népszerű szóval rendesen körbevették a lányok. Blablabla. Nem volt sok kedvem maradni de maradtam. Igazávból a valódi oka az volt hogy kicsit sokat ittam és nem tudtam haza vezetni. Füveztem is de az már megszokott. Két óráig a teraszon cigiztem. Csak szívtam mert dühös voltam szomorú és féltem. Nagyon féltem. Hogy mitől? Magam sem tudom. Csak a TALÁN . Az ami megváltoztatta az életem. Nagyon rossz. Most hogy így visszagondolok... Amit tettem. Szörnyű. Félek félek félek. Szóval kint ültem a teraszon. És akkor kijött JZ. Bepánikoltam. Mit mondok majd neki? Jól nézek ki? És a hajam? Nem tudom miért még talán most is tetszik a világ legbeképzeltebb legbunkóbb legperverzebb embere. Talán azért vagyok ilyen mikor találkozunk mert mégis ő a suli nagymenője és számít hogy mit terjeszt másokról. Mind1 . Odajött és annyit mondott „boccs” . Én meg néztem rá mint a hülyékre a diliházban, és azt gondoltam „ennyire futja ? Gratulálok akkor most húzz el a francba!” Az a legnagyobb baj hogy ezt ki is mondtam és hát ez a csodás beszélgetés , inkább üvöltözés fojt a teraszon:
-Mit mondtál?-kérdezte.
- Húzz el a francba!-méltóságomhoz hűen nem kezdtem a bocsánatáért esdekelni... .
- Kérlek nem hallottam jól mondd még egyszer!- gondolta hogy mégegyszer nem fogom a képébe vágni .... .
- Húzz a francba!-megtettem. – Amúgy vegyél hallókészüléket tata!- szóltam be neki.
- Erről mindenki tudni fog-nevettet-az egész suli-megszívtad!
- Lehet hogy füveztem de leszarom a sulit és hogy te milyen bunkó vagy!-leutánoztam azt a hülye nevetését- Ezt is mindenki tudni fogja!- Megszívtad!
- Menj a pokolba hülye ribanc!-nagyon pipa volt.
- Oda én sose fogok eljutni de te mehetsz, és majd küldj egy képet !-mosolyogtam dühös arcára.
- Te kis mocsok!-és beviharzott.
Én meg álltam az esőben szétázva de abba a házba többet nem megyek be! Szóval lekaptam magamról a magassarkút és hazafutottam. Sírva. Tüdőgyulladással.
Akkor lefeküdtem full részegen szétázva. Péntek 13
Bevezető (csak hogy kedvet kapj az elolvasásához)
Kopogást hallok az ajtón...megnézem mennyi az idő... reggel 7 .Ok. Mi van??!!! REGGEL 7?! HOGY A SZARBA?? Hiszen 5-re húztam ébresztőt a francba!!!
Még mindig kopognak.
-Ki az? -kérdeztem rekedt hangon-Hm?-egy köhögés kíséretében , mivel tegnap buliban voltam  és hát sokat ittunk...
-A barátod vagyok-újabb kopogás
-Milyen barátom?-
-Nagy...-
-Oké magas agy de mi a vezetékneved?-
-Nagy...-
-Jesszus ! Bocs most keltem fel és még a szempilláim is összetapadva vannak.-nem értettem...
-Jó jó de siess mert lekéssük a vonatot!-
-Ok-gyorsan fogat mostam és felkaptam a szettjeim közül az egyiket és kiviharoztam az ajtón.
Puszit nyomtam a barátom  arcára és megkérdeztem hova megyünk.
-A meghallgatásodra! Elfelejtetted???
-?!?!?-teljesen kiment a fejemből-Persze hogy nem de ma nem mehetünk a hangom szétment! Tegnap .
-De ez az év hangja meghallgatás-és egészen közel jött hozzám , feltörte a személyes területe
met.Aztán megsimította az arcomat ,pontosan a dülem mögötti lágy bőrt ami igen csak kellemes érzés volt. Majd még közelebb hajolt hozzám és már éreztem azt a tökéletes mentolos leheletét! Megcsókolta az ajkamat aztán az ártalmatlan pusziból heves csók lett és tiszta rúzs lett szegény arca! Amit igazából nem bánok mivel nagyon röhejesen nézett ki !
-Olyan gyönyörű vagy!-majd újabb csók.
-Te meg intim-és nagyot nevettem. Velem  nevetett. Jó volt . Nevetni. Elfeledni ami az elmúlt hónapban történt ... A sok rosszat ami volt. Azt amit tettem. Legalábbis megkíséreltem.
-Haha. Na mehetünk hampipi?-harmadik óta így hív mert egyszer elhagytam a cipőm és ő hozta utánam.
-Mehetünk hercegem-megfogtam a kezét és elindultunk-szőke hercegem.

Mikor lebattyogtunk a rozoga lépcsőn és kimentünk a bejárati ajtón kézen fogva... . Úgy éreztem elönt a boldogság. De nagyon fáradt voltam. Kimondhatatlanul. A tegnapi buli és most a meghallgatás.... . Kicsit sok.
A meghallgatás: imádok énekelni és képzem is magam. A barátom azt mondja szép hangom van és küzdjek az álmaimért. Feszegesd a határaid. Tárd fel az elméd az új dolgok előtt. Küzdj. Bízz magadban. Meg tudod csinálni. Nincs olyan hogy lehetetlen. A tökéletes pasi. Imádom.
Most egy állati  menő cég le akar szerződtetni de előbb hallani akarják mire vállalkoznak.