Ilyen az élet

Az üzenet

Felértem az osztályhoz és lepakoltam. A leghásó padban ültem. Zenét hallgattam, amíg meg nem hallottam újra az idegesítő hangot. Ránéztem erre nem túl illedelmesen megkérdezte:
-na mi van?
-nem tudsz egy napra békénhagyni?
-most mi bajod? Baj ha hozzádszólok?
-oké. Öt percet kapsz.
-mire?
-elmondani amit akartál.
-csak gondoltam tudunk kommunikálni, de úgy látszik tévedtem- mondta, majd visszasétált a helyére. Pár perc múlva el is kezdődött az óra. Mrs.Falnoun éppen belekezdett a töri anyagba, amikor nyílt az ajtó, és Kelly lépett be rajta. Sose értettem hogy hogy tud elkésni, amikor olyan korán kel.....
-elnézést a késésért- mondta félénken, majd leült az előttem levő padba. Éppen jegyzeteltem, amikor egy papírgalacsin ütötte meg a fejem, majd landolt a padomon. Felnéztem. Joshua volt. Ki más lehetett volna? Ott röhögött a sunyi képével. Kihajtogattam a papírt ami ezt mondta: "seggfej vagy". Hát ez szuper. Gyorsan odafirkantottam a válaszomat és visszadobtam: "te se vagy valami kellemes". "Mert?". "Na látod pont ezért. Történelem órán megdobsz egy galacsinnal amibe azt írod hogy: seggfej vagy? Komoly?". "Igen, mert az is vagy. Egy okoskodó seggfej". "És ezt miért órán akarod közölni velem?". "Mert ez jut eszembe Hitlerről". "Aha. Ezt mondtad már orvosnak is?". "Igen. Azt mondta maradjak otthon egy hétig. Ezért nem voltam múlt héten".
-Sofie McKinley elteszi a papírját-mondta Mrs.Falnoun. fura hogy még csak most vette észre hogy mi itt dobálgatunk egy galacsint, amit újra odadobtam Joshua-nak. Válaszul ezt írtam: "ennyire azért nem kell őszintének lenni". "Sajnálom. A személyiségemmel jár". "Én nem kérek a személyiségedből". "Rendben, de én megmondtam hogy seggfej vagy", írta válaszul. Sajnos, nem voltunk elég óvatosak és Mrs.Falnoun észrevette a kis akciónkat.
-ebből elég!- kiáltotta a tanárnő- Sofie McKinley! Joshua Hale! Azonnal menjetek az igazgatói irodába!

Sziasztok! Remélem eddig tetszik a történet. Ezt a könyvet egyébként alexandra19990645-tel írom. Az ő profilján is megtalálhatjátok Joshua szemszögéből. (Ezt egyébként az előző részben akartam elmondani, csak elfelejtettem)