Ilyen az élet

következmények

-Mi a fenéért kellett ezt csinálnod?-kérdeztem idegesen.
-Nyugodj már le-mondta. Eléggé idegesített, mivel csak az ő hibája hogy most itt vagyunk.
-Nem nyugszom le! Lehet emiatt kapunk valami intőt! Tudod te azt hogy hogy fog az kinézni a bizonyítványomban?
-Ajh.... Nyugodj már le! Legfeljebb kapunk valami feladatot. Idegesítő ahogy így parázol- mondta, miközben rám se nézett.
-Én vagyok idegesítő?! Te dobtál meg! Most meg miattad kerültem bajba!- szóltam oda.
-Te írtál vissza- mondta.
-Azért, mert seggfejnek hívtál!
Hirtelen kinyílt az egyik osztály ajtaja és egy tanár szólt ki rajta:
-Gyerekek, ne ordibáljatok. Óra van!-jelentette ki dühösen. Tény hogy egy kicsit hangosak voltunk, de azért nem kell ránkförmedni. Még egy utolsó lenéző pillantást vetett ránk, aztán becsapta az ajtót. Ez az ő hibája. Csak is az övé.
-Nem értem. Miért órán akartad ezt közölni? Egyébként meg nem is vagyok seggfej- mondtam kicsit barátságosabban.
-Azért, mert eszembe jutott, és így egyszerűbb volt elmondani-nézett rám.
-Egyszerűbb volt mint a szememben mondani mi?
-Öcsém... hogy te már ennyitől is felkapod a vizet...-nézett rám úgy mint egy idegbeteg.
-Igen, mert akkor legalább mond a szemembe-néztem oldalra. Ekkor nagyon fura dolog történt. Hirtelen megfogta az állam, maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett. Gyűlölöm hogyha a szemembe néznek.
-Ne érj hozzám!-löktem el a kezét. Még mindig a szememet kémlelte.
-egy seggfej vagy- mondta mosolyogva. Már mondtam is volna az újabb beszólásomat, de hirtelen kinyílt az igazgató ajtaja.