Röplabda, mint a végzetem

Prológus

Röplabda. Átlagos ember, csak annyit lát, hogy 6-6 ember áll és életüket kockáztatva mentenek, adnak fel, illetve ütik el a labdát. Átlagos ember szerint, nem éri meg összetörni magunkat egy vetődéssel, hogy abbol pont legyen. Csak ami nekik felesleges egy pontot jelent, minket az életben tart, hogy még nem veszítettünk. Nekem ez az életem. Kozume Katsu vagyok, a híres tokyoi iskola, a Nekoma másod évese. Mielőtt megkérdezi mindenki, Kozume Kenma (lány) ikertestvére, mindössze 5 perccel fiatalabb vagyok nála. Oké, kezdjük ott, hogy nem lehet mindenki 2 méter magas. A sors 165 cm-vel áldott meg, de ennek ellenére nem liberó vagyok, hanem feladó. Laikusként az ember, csak annyit lát, hogy a hat emberből mindig ugyan az ér hozzá a labdához másodszor. A feladó ennél több. Sokkal több. Ő a csapat esze, ő vezényli a támadásokat, mint egy karmester. Ő a csapat szíve, és sokszor az Ő szavai érnek a legtöbbet, nehéz helyzetekben is uralkodnia kell magán. Nem utolsó sorban, Ő az az ember, aki a legjobbat hozza ki mindenkiből. Ez a pozíció az egyik legfontosabb a támadások szempontjábol, sőt, mondhatjuk, hogy a csapat gerince. Már alsó-középben kiderült, hogy a magasságomnak ellentmondva feladót kell csinálni belőlem és Nekomában megkapom az ehhez szükséges képzést, és remélem, hogy egy szép napon én is felfogom venni a címeres mezt.... Bár még csak matek tételeket tanulok a dolgozatokra, szóval egyenlőre ez egy álom számomra...