Röplabda, mint a végzetem

1.rész

Reggel a telefonom idegesítő ébresztőjének a hangjára keltetem fel az édes álmomból, ami jelezte, ideje felkelni. A szemem szinte azonnal kipattant, mivel ez az első napom a Nekomában másodévesként! Muszáj jól kinéznem az első napokban, mondjuk az első hét után úgyis pulcsiban és melegítőben fogok járni, vagyis majdnem. Ugyanis egyenruha van, de mindegy. Most még van lelkesedésem. Felkeltem az ágyből, majd gyorson kirohontam a szobámből, és a konyha felé vettem az irányt. A nagy rohanás közben neki csapodtam a telefonját nyomogató antiszociális ikertesómnak, aki eddig csak szomszéd Kurooval tudott barátságot kötni, mondjuk Kuroo inkább családtagnak számít, annyit van nálunk.
- Katsu.. vigyázz, mert elfogsz esni. Azért a Nekoma nem akkora nagy szám, hogy eltörd a lábad még most reggel- közölte Kenma fel sem nézve a telefonjából. Összehúztam a szemem, majd a telefont kivettem a kezéből, és belesüllyesztettem a pizsama nadrágom mélyére. Kenma csodálkozó tekintettel nézett rám, majd a zsebem fele nyúlt.
- A-a-aa. Azt már nem. Nem élhetsz folyton a virtuális világban. Szocializálozódj bátyus- kaptam el a csuklóját, majd gúnyosan elmosolyodtam.
- Szocializálozódok! Éppen Kuroo írt, hogy felkeltem-e már - válaszolta unott hangom az én egyetlen testvérem.
- A húgoddal már nem is foglalkozol- fontam össze a karomat magam elött, és méllyen belenéztem Kenma szemébe, ami ugyan olyan vágású és színű mint az enyém. Pár pillanatig farkasszemet néztünk, majd megszólalt.
- Katsuki, visszaadnád a telefonomat? Kuroo ránk fogja törni a házat, ha nem írok neki vissza.
- Jó... De anya nem adott neki kulcsot már az évek alatt?- vágtam töprengő fejet, de teljesítettem a fiú kérését.
- Katsu... nem kéne készülődnöd? Fél óra múlva indulunk....
- Fél óra? Az semmire sem elég!- akadtam ki, majd a reggelit kihagyva visszaszaladtam a szobámba, ahol a kikészített egyenruhát felkaptam, és beszaladtam a fürdőszobába. A hosszú egyenes szálú hajamat kifésültem, ami puhán, gubanc mentesen omlott a vállamra. A tükörben szemléltem a frizurámat, és megállapítottam, hogy durván lenőtt a szőke festés a hajamből. Nekem és Kenmának egyszerre festette be anya a hajunkat, még nyár elején. Igazából egy fogadás volt köztem és Kenma között amit elvesztettem, de szolidaritásból ő is kiszőkítette a haját. Vegül lófarokba kötöttem, hogy ne lógjon a szemmbe. A sminkemmel hamar végeztem, csak megcsináltam a szemöldökömet, és felvittem egy réteg szempillaspirált. A kicserepesedett ajkaimra pedig egy kis szőlőzsírt kentem. A lépcsőn siettem le nagyban, amikor megpillantottam a Nekoma egyenruhájában a bátyámat. Kenma már rég készen, volt így lent várt az ajtó előtt, miközben egy jatékkal játszott a telefonján szokás szerint. Amint meghallota a lépteimet, felnézett, majd halványan elmosolyodott.
- Ma is csúnya vagy- mondta szemrebbenés nélkül .
- Te vadbarom ikrek vagyunk!-üvöltöttem és indultam, hogy letekerjem a fejét. Hiába vagyunk ikrek, eléggé különböző a temperamentumunk.
- Csak vicceltem! Csinos vagy, bár nem értem minek a vakolat- mondta Kenma, majd folytatta a telefonja nyomogatását. Türelmem lassan fogyni kezdett, így karjánál fogva elkezdtem kirángatni az ajtón nehogy elkéssünk. A kapuban már ott állt az immáron végzős Kuroo, aki ma is jól nézett ki. Nem, nem vagyok belé szerelmes, csak elismerem, hogy helyes. Simán a legjobb barátom, neki Kenma meg én, de szerintem közte meg a tesóm között több van, mint barátság, bár mindketten tagadják. Alaposan végig mért minket, főleg Kenmát, de végül a bókot én gyűjthettem be.
- Kat, az az igazság, hogy baromi jól nézel ki ma. Vagyis ma is- vigyorog rám, majd kacsintott egyet. Én is elmosolyodtam, majd közelebb léptem hozzá.
- Te meg leetted magad. Megint! Tetsu te tényleg mindig eszel? Istenem, így ki fognak rúgni a csapatból, ha elhízol-mondtam nevetve, majd nekiálltam leszedni a csoki foltot az ingjéről, de természetesen nem sikerült.
- Katsu, hagyd inkább. A végén tényleg elkésünk, mondjuk csak neked fontos, hogy ne késsünk el. Az igazgató úgyis órákat szokott beszélni- legyintett Kenma.
- Felőlem indulhatunk! - mondta Kuroo majd megpörgetett az ujján egy slusszkulcsot. Reggeli sietségemben és félálmomban észre sem vettem Tetsu mögött lévő piros autót, ami.... szép volt. Ennyit értek a kocsikhoz.
- Én még nem akarok meghalni - mondtam poénosan, de ugye minden vicc fele igaz... Kurooból kiindulva előbb jutunk a pokolba/mennyországba, mint a suliba. Viszont nem akartam vonatozni, így beültem az anyós ülésre megelőzve a bamba tesókámat.
- Nyugi Kat, nem fogsz meghalni. Bokuto-tól tanultam hogyan kell vezetni, szóval minden rendben lesz - mosolygott rám Tetsu, miközben egy kis fáziskéséssel az idősebbik felem is beszállt a kocsiba. Bokuto, nagyszerű egy idióta bagolynak egyáltalán ki adna jogosítványt? Imádom Bokutot, meg minden, de mellé sem ülnék be önszántamból. A másik, hogy épp eszű ember nem engedné át a vezetési vizsgán Kuroot. Nagy nehezen, végül elindultunk. 7 éves korom óta ismerem Tetsut, de mai napig tud meglepetést okozni. Ugyanis egész jól vezet, attól eltekintve, hogy a megengedett kétszeresével ment végig az úton. Nagy nehezen találtunk egy parkoló helyett, majd elindultunk az iskola fele. Bár akkor még nem tudtuk mekkora fordulatot vesz majd az életünk...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok!
2 év után találtam meg ezt az alkotásomat, de rengeteg ötletem van ezzel kapcsolatban, szóval folytatni fogom (természetesen átírásokkal) <3 Nagyon durva, hogy már 5 éve szeretem ezt az animét, és hálaégnek még mindig érkeznek új évadok:D remélem tetszik nektek, ha elolvastad légyszi jelezd szívvel/kommenttel!:)  Szerintem ennél hosszabb részek lesznek majd, de ezzel kapcsolatban is szívesen várom a tanácsotokat!

Puszi mindenkinek❤️