Az igazi színeim

A férfi ajkai önelégült mosolyra húzódtak a levél olvasása közben, tekintete megkeményedett, a keserűség hullámokban ömlött fel a torkába. Legszívesebben azonnal elégette volna a gyűrött, álszentség és árulás szagú papírdarabot, amin az igényes kézírás arról tanúskodott, a feladó igazán pedáns, szinte görcsösen figyel a részletekre. Kár, hogy ennél többet nem árult el, mint például azt, hogy hajlamos a legnagyobb szarban ott hagyni a barátait, vagy éppen éveken keresztül titkolni előlük az igazságot.

Mindezen heves érzések ellenére Tony végigolvasta, és csak azután hajította a kandallóba a harminchét sornyi hibáztatást, fölényeskedést és felhánytorgatást, miután jól kiröhögte magát a mindössze fél mondatnyi burkolt bocsánatkérés-szerűségen. Elégedetten figyelte, ahogyan másodpercek alatt a lángok martalékává vált, majd a továbbra is a nyelőcsövét mardosó indulatot egy pohár whiskyvel öblítette le.

Undorodva tapasztalta, hogy az alkohol nem nyomta el a szájában egyre csak gyűlő keserű folyadékot, csupán tovább szította a kétségbeesett bosszúvágyat. Ha abban a pillanatban Rogers áll vele szemben, és nem a minősíthetetlen levele, ami ismételten a gyávaságát bizonyította, egész biztosan szembeköpi, mint a kígyó, és élvezettel figyelte volna, ahogy a méreg lassan, borzasztó szenvedések árán a túlvilágra küldi.

Ez csak az egyik sötét fantáziálgatása volt a sok közül, és útját állta a megvalósításnak például az, hogy sajnos, ha szembe is köpné Steve istenverte Rogerst, nem égetné ki a nyomorult retináját vele. Esetleg egy korty whisky... De ugyan már, melyik kígyó köpköd alkoholt? Habár igazán nem lenne szokatlan, úgyis mindenki meg volt arról győződve, hogy Tony Stark alkoholista. Másrészt, ezek a képzelgések csak leheletnyi gyógyírként szolgáltak fékezhetetlen haragjának és idegtépő tehetetlenségének. Mindezek tetejében pedig csak fejlődött az önuralma és a türelme, és ameddig a valóság talaján maradt, illetve nem érzett késztetést egy bosszúhadjárat elindítására, addig tökéletesen rendben volt minden.

Máskor, jobb hangulatában – és általában abban volt –, inkább olyasmikkel foglalkozott, mint a Stark Industries, a Bosszúállók hátra maradt mocskának a feltakarítása, a rászorulók segítése, Peter mentorálása, és ha valóban sok szabadideje akadt, akkor a páncélját fejlesztette, vagy más projekteken dolgozott. Ez előbbi fordult elő sokkal ritkábban, Vasember az egyezmény miatt háttérbe szorult, majdhogynem nyugdíjba vonult. Néha azért a kongresszus megbízta egy-egy küldetéssel, ő pedig üdvözülve fogadta mindegyiket. Minden egyes alkalommal kiszáradt ajkakkal, az adrenalintól kitágult pupillákkal, remegő izgalommal és kőkemény merevedéssel vágott neki az újabb kalandnak. A harc különleges élvezettel töltötte el, az izmai megfeszültek, arcán elégedett mosoly terült szét, és már-már kielégültnek érezte magát, mikor izzadtan, véresen és kimerülten levetette a páncélt. Ez mindig is így volt, de Szibéria és a Pepperrel való szakításuk után mindez csak kiéleződött.

Abban a pillanatban azonban, amikor kinyitotta a borítékot, amire hanyagul csak annyit írtak, "Tonynak", a mindent felemésztő düh, amit máskor olyan könnyedén tudott elfojtani, a felszínre tört, minden sejtje megtorlásért sikoltott, fogsora rettenetes erővel feszült egymáshoz, puszta kézzel képes lett volna letépni a vigyort Steve tökéletes Rogers önelégült képéről.
Percekkel a levél megsemmisítése után fedezte csak fel a csomagban lapuló mobilt. Legalább tíz éves lehetett, a festék már lekopott róla, Tony pedig fel sem tudta magában idézni az utolsó alkalmat, amikor ilyen felnyitható, gombokkal ellátott telefont tartott a kezében. Csak egyetlen számot mentettek el benne, Stark pedig késztetést érzett arra, hogyha már nem szoríthatja ki az életet a kibaszott Kapitányból, legalább egy "Baszd meg!"-gel kifejezze a véleményét. Szinte gondolkodás nélkül pötyögte be az üzenetet, és már csak arra eszmélt fel, hogy a három perce elküldött SMS-t bámulja. Válasz nem érkezett, de egy kicsit jobban érezte magát, habár tisztában volt azzal, mennyire gyerekesen viselkedett. Csak elkapta a hév, felnyíltak az alig behegesedett sebek, és képtelen volt tovább fékezni magát.