Vörös Vezér és a Fogja (TordTom)

A rablás

- Viszlát, régi barátaim.

- Nem vagyok a barátod.

- Viszlát, régi barátaim.

- NEM VAGYOK A BARÁTOD.

- VISZLÁT, RÉGI BARÁTAIM..

- NEM VAGYOK A BARÁTOD...

- VISZLÁT.. NEM VAGYOK.. BARÁTAIM.. BARÁTOD.. NEM VAGYOK.. ÁÁÁÁÁH... – A viszkis üveget a falnak dobtam. - A francba... - A sötét szobámban feküdtem az ágyon és a múlt eseményeire gondoltam... Én.. én megöltem. Megöltem Tordot. Utáltam a komcsit de, de ezt nem érdemelte meg. Még ő se... Vagy.. Talán jól tettem.. Hisz szörnyű dolgokat tett.. De azért mégis.. Csak feküdtem. Már egy hete az eset és a bűntudat egyre jobban mardosott. Nem voltam depressziós csak.. Csak egyszerűen egyedül akartam lenni a gondolataimmal.. Az nem baj igaz? Csak meg kell emésztenem a dolgokat... Sóhajtottam és átfordultam az oldalamra. A szobám olyan volt mintha hurrikán söpörte volna végig. Korom sötét volt, ami nem csoda hisz egy óra múlva éjfél. Csak a holdfény világított be az ablakon, ami épp csak annyira volt elég, hogy kicsit láthassam a dolgok körvonalát. Kint vihar volt, de nem nagyon érdekelt, túlságosan el voltam foglalva a gondolataimmal. A hajam kócos volt és piszkos, mert már 4 vagy 5 napja nem mostam hajat. A ruhám gyűrőt és büdös. Izzadtság és viszki keveréke. Edd kezdett kicsit miattam aggódni. Állandóan átjött, hogy meg kérdezze, mi van velem, de mondtam neki, hogy csak szeretnék kicsit gondolkodni. Nem nagyon tudta elfogadni, hogy már egy hete nem volt semmi kaland. Matt meg... Mattnak szerintem fogalma sincs, mi történik. Csak a hülye tükreibe bámul folyamatosan... Ránéztem az órámra.. 23:04. Lassan aludnom kéne, de nem vagyok álmos. Lehet, azért mert egész nap nem csináltam semmit. Kicsit helyezkedtem és megpróbáltam elaludni.. De nem ment. Kinyitottam a szemem és csak a plafont bámultam. - Vajon mi van Tordal? - mondtam.

- Nyugalom Tomi - kitágult a szemem és az ablak felé néztem ahol a hangot hallottam. - Jól van. – Hirtelen villámlott. Egy sötét alak állt az ablakpárkányon. Két szarv alakú haja volt és nagy kék hosszú kabátban volt.

- T... T.. T.. T T...

- Szia, öreg barátom - vigyorgott

- TORD..

- Ó.. Örülök, hogy felismertél még.. A sebek ellenére, amiket miattad szereztem.. – fölpattantam az ágyból és rohanni kezdtem. Megragadta a derekam és az ágyra húzott így az ölében ültem. Próbáltam menekülni, de túl erős volt a fogás. Mint egy hatalmas medveölelés lenne. Ütöttem a karját, de annyira kemény volt, hogy az én kezem fájdult meg. - Nyugi Tomi - közelebb hajolt a fülemhez és suttogta. - Úgyse menekülhetsz! - a hideg végigfutott a gerincemen. Még jobban próbálkoztam, hogy szabaduljak, de csak annyit értem el, hogy szorosabban fogott. - Nyugodj már, ah... - a hasába könyököltem. A karjait leválasztottam magamról. Az ajtó felé rohantam. Éreztem, hogy elkapta a bokám. Majdnem elestem, de szerencsére időben a falba kapaszkodtam. Megrúgtam a karját így kiszabadultam. Valamiért most nem volt kemény a karja. Kirohantam az ajtón át Eddhez. Volt nálam kulcs szóval ki tudtam nyitni.

- Gyorsan.. Gyerünk. - nagy nehezen kinyitottam és bezártam magam mögött.

- Tom? - Edd jött ki a konyhából.

- Edd.. Heheeh - lihegtem - Tord heeh

- Mi.. Mi van Tordal?

- Tord itt van. - nagy nehezen kiböktem. Ebben a pillanatban az ajtó kivágódott. Én fölsikoltottam Edd meg hátravágódott.

- T.. Tord?!

- Óó.. Szia, Edd...

– Azt hittem meghaltál..

- Hát.. amint látod nem...

- D.. De, hogy? - pár lépés tett felé

- Mi az? Hát nem örülsz neki? - vigyorgott

- De csak... Csak meglepődtem... - egy ideig csöndbe voltunk. - Miért jöttél?

- Hogy lássalak titeket. - mosolygott

- Tényleg?

- Persze meg...

- Meg?

- ... Féltelek titeket

- Mitől?

- Hát a háborútól...

- Milyen háború? - mondtam és felhúztam a szemöldököm.

- Nem tudsz róla? - mondta az ördöghajú

- Én tudok. – mondta a Cola srác

- Tudsz? - mondtam - Menyi ideig voltam a szobámban? - Edd egy kicsit mosolygott

- És, hogy tudnál minket megvédeni? - mondta

- Háát... Tudod, van egy hadsereg, aki ezt az egészet indította...

- Igen. A vörös hadsereg

- Hát... Én vagyok a vezérük.

- MICSODA?!

- Én őszintén szólva nem vagyok meglepődve. Sok szörnyűséget követtél el. Egy háború kirobbantása egy ilyen kommunista fattyútól semmi. - a vezér morgott

- És, hogy akarsz minket megvédeni?

- Hát.. Gondoltam velem jönnétek a bázisra... - vakarta a tarkóját

- Nem

- Rendben

- De Edd, ő egy..

- Ha háború lesz, akkor nincs más választásunk. Amúgy is ez egy jó kaland lehet. - mosolyogtak

- Edd, tudom, hogy régen voltunk új kalandon, de nem kéne..

- Tom... Úgysincs más választásunk. - Tord felé fordult - legalább együtt lehetne a régi csapat. - mosolyogtak - Megyek szólni Mattnak

- Rendben. - mondta. Edd kiment az ajtón és becsukta maga mögött így kettesbe maradtam Tordal... Rám nézett és hatalmas vigyor jelent meg az arcán. Lassan elkezdet sétálni felém én meg hátráltam.

- E.. Engem nem versz.. É.. Én tudom, hogy... - hirtelen nekivágott a falnak és a karjaimat a fejem fölé a szorította.

- Ó Tomi. - kuncogott. - Nincs választásod.

- D.. De van..

- Ha ha ha.. Én egy hadsereg vezetője vagyok. - közel hajolt a fülemhez és belesuttogta - Nincs más választásod mint, hogy azt teszed amit csak mondok. - éreztem, ahogy végigfutott a hátamon a hideg. Most mit tegyek? Most mit tegyek? Ez örült?

- És ha nem megyek veled? - az egyik kezét az arcomra raktam.

- De te fogsz! Ezen tudok segíteni. - elővet a kabátzsebéből egy injekciós tűt és beleszúrta a nyakamba. Próbáltam elmozdulni, de túl erősen fogott.

- Mi a?.. - éreztem, ahogy a testem egyre gyengébb. Lassan engedet a szorításon és a karjaiba estem. A szemem lassan lecsukódót, de még mielőtt elájultam volna hallottam, hogy suttog nekem valamit.

- Én drága Tomim.

Harmadik személy:

Tord tartotta Tomot a karjaiban, amikor Edd, belépet Mattal a szobába.

- To.. - Edd megakadt, amikor meglátta az ájult Tomot.

- O.. Hé, Edd.. - üdvözölte kínos vigyorral az arcán.

- Mi.. Mi történt Tomal.

- Háát... Tudod, hogy Tom nem nagyon kedvel és hát nem akart velem jönni így valami kellet tennem. - föl állt és Tomot, mint a menyasszonyt úgy cipelte. - Mehetünk?

- P.. Persze... - Tord bólintott és elindult a kijárat felé. Beszálltak egy fekete sötétíted ablakú kocsiba és elindultak...