A Halál Nem Állít Meg

Castiel Dean ágyán feküdt és a könnyeit visszatartva szorongatta a vadász egyik ruhadarabját. Angyal volt igaz, de mióta a Winchester fivérekkel összebarátkozott mindent sokkal emberibben érzékelt. Ez sokszor jó dolog volt, de jelen pillanatban még a halál is jobb lett volna az angyal számára.

A fájdalom kínozta, a szeme feldagadt és kipirult a sok sírástól és már a szagokat is alig érezte. Most felmerül mindenkiben a kérdés : Mégis mi történt? Dean meghalt. Két egyszerű szó, de kimondani mégis borzalmasan fájdalmas.

Egy egyszerű rutin vadázatnak tűnt az akkori. A két testvér egy boszorkány után vadászott aki ártatlan embereket átkozott el és az összes áldozat tíz percen belül belefulladt a saját felköhögött vérébe. A gonosz boszi már négy áldozatot követelt és nem tűnt úgy, hogy egyhamar leállna. Sam és Dean szokásosan az életüket kockáztatta a szegény emberek biztonságáért.

Minden olyan gyorsan történt Sam nem is tudott mindenre figyelni, de egy dologban biztos volt. Latta a bátyját meghalni.

Olyan fájdalmas arccal feküdt a földön miközben a saját vérétől fuldoklott és a boszorka diadalittasan nevetett majd elmenekült. Sam először nem tudta, hogy mit csináljon. Ott maradjon a bátyja mellett annak utolsó perceiben vagy menjen a boszorkány után és ölje meg bosszút állva? De mint ahogyan ismerjük őket a testvéri szeretet győzedelmeskedett.

Dean rengeteg dolgot akart volna mondani Samnek, de csak egy szó jött ki a száján,de az is nehézkesen.
- Cast.....Cas..

Majd Sam egy erős ütés érzékelt a tarkóján és ájultan esett össze.

Cas hallotta Dean szavait, de későn ért oda. Holttestet ugyan nem találtak csak vért, rengeteg vért.

Már két hete történt. Castiel ki sem jött Dean szobájából és ott is csak az egereket itatta. Dean után sóvárgott, és bármit megett volna érte, hogy újra lássa gyönyörű arcát, smaragdzöld szemeit és édes szeplőit. Hogy elmondhassa neki mennyire szereti. Mert igen, végtelenül szerette a vadászt. De nem úgy mint Samet,Sam a barátja volt, a testvére, de Dean, ő valami sokkal több volt ennél. És borzasztóan fájt az angyalnak, hogy már nem valhatta be neki az iránta táplált érzéseit.

És ekkor felötlött benne egy buta ötlet. Csak egy mód van rá, hogy újra láthassa. Azonnal elteleportált az utolsó helyre ahol Deant látta. Egy zöld tisztás volt valahol az Isten háta mögött. Cas felidézte szerelme arcát és hangját majd behunyta a szemeit.

Tényleg megteszi. Soha sem gondolta, hogy erre kell vetemednie, de kész megtenni annak érdekében, hogy így újra láthatja a vadászt. Elő vette az angyalpengéjét és maga felé fordította készen arra, hogy magába döfje, ezzel véget vetve szenvedéseinek.

- CAS! CAS NEEE!

Hallotta és az ismerős hang irányába fordult. A meglepettségtől kikerekedett a szeme és kicsúszott a penge a kezei közül. Dean odarohanta hozzá és szorosan magához ölelte.
Cas Dean nyak és váll találkozásába temette az arcát, majd Dean beletúrt Castiel bársony puha hajába. Cas ujjai elfehéredtek a vadász ingének szorításától és a csukott szeméből könnyek szivárogtak az őszinte boldogságtól. Dean elfordította a fejét és megpuszilta az angyalát majd a fülébe suttogta újra és újra és újra : Minden rendben, itt vagyok.

Vége

Ezt a novellát egy kis szösszenet inspirálta, amit instagramon találtam. Kicsit átalakítottam, kibővítettem és megszületett az irományom. Itt láthatjátok is :

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett vote és komment.