Isabelle története

Az első nap

Szorongás és egy kis félelem így néz ki az első napod az új suliba(amit mellesleg a szüleid munkája miatt évente változtatatsz).
De idén más volt, valami új érzés
Ez is csak egy átlagos balul elsülő elsőnapként
kezdődött.Belèptem a terembe s mindenki rám szegezte a figyelmét. A tanár bemutatott "Köszöntsétek új tanuló társatokat"
"Isabelle kérlek mutatkozz be"-mondta a tanárnő kedves hangon,félig mosolygó arccal.
Izzadás,hangos léptek és szuszogás na ez az amihez már nagyon könnyen hozzászoktam az elmúlt évek során.
"Sziasztok Isabelle Grey vagyok de csak Isinek szoktak hívni,Az elmúlt évben Bostonban éltem és nagyon örülök,hogy itt lehetek"-lelkesen mosolyogtam és vártam hogy leültessenek.
Fél percel ezek után rutinosan elfoglaltam a helyemet.De ekkor megpillantottam az "ideiglenes"padtársamat és hirtelen mindet elfelejtettem.Történetesen,fiú volt mélyen a gondolataimba tekintő kék szemekkel és széles mosollyal.Óra után,azon gondolkodtam,hogy megmerjem e szólítani de amire sikerült kigondolnom hogyan és egyáltalán mit mondjak,becsengettek.Úgy fogalmazok a matek éppenséggel nem a kedvenc tantárgyam volt ,szóval az első benyomásra egy kiadós alvással tettem szert ,aminek Mrs.Stevens kimondottan örült.Persze,matekóra után mi is lenne jobb ha nem egy tesióra.Az a srác, akinek már jó lenne megtudnom a nevét végig előttem futott.Én igyekeztem de olyan jól nézet ki hogy nem tudtam koncentrálni és egyszer csak azon kapom magam hogy az ölébe esek és az egész tornasorból egy dominó lesz.Na most muszály lesz megszólalnom-gondoltam magamban mikozben feláltam nyeltem egy nagyot és végül sikerült bár nagyon halkan kinyőgnöm.
"Bocsánat?!"-De teljesen elszúrtam ezt is, most már biztos hogy elkönyveltek bunkónak és ügyetlennek is.Órák után siettem mert a szüleim szokásukhoz hívően beirattak kézilabdára.Azt kell tudni rólam hogy EGYÉPKÉNT kivállóan teljesítek a sportokban csak hát az a tesióra...hát..hagyjuk.Átöltöztem bementem a terembe de akkor megláttam a padtársamat úgy éreztem vége mindennek.