Isabelle története

Aféle vallomás

Másnap reggel már úgy mentem be a suliba,hogy a helyzetem tisztázva lett.
    Igy hamar megkedvelt a többség de mivel Alex úgymond a menő srác ezért pár lány féltékeny lett.Különösen megkedveltem egy Christina nevű lányt akinek fekete göndör haja volt és mindig szèles mosolya,a legtöbb dologban pedig egyet értettünk.viszont aki már az első pillanattól kinem állhatott az Taylor Green.Ráadásul kémia órákon névsor szerint kell ülnünk.Ő Green én pedig Grey szóval kénytelenek leszünk meglenni egymás mellet legalább kétszer egy héten.Ezen a napon Alexszel,Christinaval ebédeltem. Ja meg egy fura sráccal akit Philip Reednek hívnak és elméletileg szerelmes Christinába így követ minket mindenhova.Ebéd után Philip kikönyörögte hogy a nagy szünetet hagy töltse vele ,aminek kicsit örültem mert legalább kettesbe lehettem Alexszel.Egyre jobban tetszik nekem.
"Jössz a mai edzésre"- kérdezte izgatottan
"Persze"-legalább ebben jó vagyok  de ezt inkább nem mondom ki hangosan.
"És....neked itt ki a legjobb barátod?"-jól van...nagyon bepánikoltam ,mit kérdezhettem vólna.
"Oo...hát ő most elutazott a családjával de úgy hívják Márk."-vajon miért kérdezte ezt?
-azt hittem valami romantikusat mond például o hát azt hittem hogy egyértelmű vagy hogy egyre jobban kedvellek.De ez is jobb a semminél.
"És neked?"-Jesszus ez kezd egyre kínosabb lenni nem egyértelmű,hogy itt még nincsen túl sok barátom mivel ez csak a második napom!?
"Nos...tudod" -most ezt hogy fogalmazzam meg?
Várjunk csak,féltékenyé tehetném!
"A neve Jackson Avery.Imadtam őt és nagyon hiányzik"-Valóigaz hogy ismertem egy ilyen nevű fiút a Bostoni suliból de két évvel idősebb volt és még csak azt sem tudta ki vagyok.
Alex kicsit elszomorodott és mintha nyílt titokként szeretne megkérdezte:
"Nagyon szeretted őt?"-Mindezt a világ legbánatosabb de legszebb kék szemeivel tette.
Nagyon megsajnáltam ,kis bűntudatot is ébresztett bennem és azt feleltem.
"Őszintén...."-hű csak úgy hebegtem össze vissza
"Téged...téged nagyon megkedveltelek."-és ekkor végre kijött a számon amit akartam mondani.Hatalmas mosoly kerekedett az arcán de azért próbálta leplezni. Végül is nem ő a "laza" srác?
          Amin nagyon meglepődtem hogy ezek után szorosan átölelt.Nagyon jó érzés volt és életemben először úgy éreztem van kire számítani és,hogy megtanúltam kötődni.