GUCCI BOY

💸1

Taehyung POV

Egy újabb nap. Pont ugyan olyan békés és monoton, mint a többi. Ki kellene már találnom valamit az új kollekcióhoz, de fogalmam sincs, hogy mi legyen a téma. Már tegnap óta ezen gondolkozok, de egyszerűen nem jut eszembe semmi ötlet. A fejem mondhatni kong az ürességtől. Aish! Fáradtan dobtam le a cuccom az ajtó mellé és fekete kabátomat a lenge sálammal együtt a fogasra akasztottam. Éppen amikor kibújtam a bakancsomból, megcsörrent a telefonom.

- Aish! Remek, még ez is...- motyogtam magamnak és lehajolva megsimogattam a körülöttem ugrándozó kutyusom fejét. Cseppet sem sietősen nyúltam bele a táskámba, és kotorászni kezdtem az egyik zsebében. A kezem hamar kitapintotta a rezgő készüléket amit egy félmosoly kíséretében húztam elő a tatyómból.

- Halo.- vettem fel lazán a telefont, és közben elindultam a nappali felé.

- Hello! V, a kollekció legkésőbb holnapra kell ezért kérlek siess!- szólt bele a telefonba az ideiglenes főnököm.

Egy darabig ő vezette a céget, mert a másik fazon-akit amúgy sem nagyon bírtam- sajnos nem rég halt meg. Elég öreg volt már ehhez a munkához. Jó, valamennyire azért sajnálom, persze, hiszen én is emberből vagyok. Egyébként Huanggal nagyon jóban vagyunk. Ő a volt főnököm fia aki szintén itt dolgozik a cégnél, de nemrég elmondta nekem, hogy nem tervezi hosszútávon itt a főnököset játszani, mert őt más foglalkozás vonzza. Ezért elméletben én fogom átvenni a helyét, majd egyszer. Bár igazán nem tudom, mikor jön el végre ez az egyszer.

- Igen, kész leszek nyugi! - hazudtam a kagylóba és a legkisebb feltűnést keltve felsóhajtottam, majd elköszöntem , hogy minél hamarabb a dolgomra tudjak menni.

Fantasztikus! Én vagyok a Gucci legjobb tervezője, aki közel áll már a főnöki poszthoz is, és még sincs egy darab ötletem sem! Teljesen üres vagyok...olyan mintha egy robot lennék aki egész nap monoton ugyanazt csinálja. Egyébként ez részben lehet, hogy igaz is. Na mindegy. Egész nap nincs kedvem semmit sem csinálni, és egyre jobban idegesítem magam ezen. Mi van velem? Egy szék segítségével levettem egy nem túl agy üveg Sojut a szekrény legtávolabbi polcáról, és körülbelül két-három kortynyit töltöttem belőle egy nem túl nagy pohárba. Ez a mennyiség bőven elég lesz nekem! Az ilyesfajta alkoholos italokat sosem bírom. Semmilyen alkoholos italból nem tudok egy-két kortynál többet elfogyasztani anélkül, hogy ne csípnék be tőle. Lassan a számhoz emeltem az üvegpoharat, és megdöntöttem. Éreztem, ahogy a kesernyés erős ízű lötty belefolyik a számba, majd le a nyelőcsövemen forró, maró érzetet hagyva maga után. A hirtelen, kicsit nagy mennyiségű dózistól amit magamba erőszakoltam, kábultan , összeszorított szemekkel álltam egy darabig a hűtőt támasztva a hátammal, nehogy elessek. Pár perc múlva kinyitottam a szememet, és egy nagy levegőt véve indultam meg a mosdó felé ugyanis eléggé rám tört a hányinger. Bár ez várható volt. Igaz, dülöngélve, és egy kicsit cikk-cakkban, de eljutottam a wc-ig. Rögtön a földre rogytam, és a wc szélét szorongatva adtam ki magamból a mai nap folyamán elfogyasztott ételeimet.

- Fhúj! Ez undorító...- mondtam és éppen, hogy befejeztem a mondatot, már jött is a következő adag ürítésem. Amikor már úgy éreztem, nincs több szegény gyomromban, egy wc papírral megtöröltem a szám, és rendet hagyva magam után mentem a szobám felé.

Még mindig kicsit kábultan ültem le az asztalomhoz, és magam elé vettem a jegyzeteimet. A ceruzát forgatva gondolkoztam, és szerencsére most is hamar jött az ihlet. Hálát adtam a Sojunak, hogy segített az ötletelésben, majd papírra vetettem a gondolataimat.

- Spring Day.- suttogtam a szavakat magam elé- ha már amúgy is tél vége van. Lehetne valami tavaszköszöntő cucc....ümm izé...hogy is hívják Cuki?- vettem az ölembe az éppen mellettem elhaladó kutyámat. Letettem a kis vakarcsot magam elé és nevetve néztem, ahogy járkál a kis ruhájában.