GUCCI BOY

💸2

V POV
Nagy hévvel rontottam ki a virágos boltból, és egy pillanatra megálltam az utcán. A szememet lehunytam és egy mély lélegzetet vettem. Kicsit le kellett nyugodnom, hiszen nem jó, sohasem  jó ha idegesen próbálok elintézni valamit. Főleg ha fontos dologról van szó. Tovább indultam az anyagoshoz. Remélem ez jobban sül majd el mint az előző. Gyorsabbra vettem a lépteimet mert minél előbb haza akarok már érni. Befordultam a sarkon és benyitottam az üzletbe. Nem volt túl nagy belülről, de még így is egész tágasnak nézett ki az épület.  Előttem egy hosszú vörös szőnyeg terült el amin kimérten lépkedtem előre. Mintha csak tudták volna, hogy egy ilyen tehetség fog a boltjukba érkezni. Halványan elmosolyodtam a magamban megalkotott gondolatra majd még egy utolsó pillantással körbenéztem és megálltam. Alig fél méter maradt köztem és a szürke márványból készült pult között, ahova nem sokkal ezután egy csinos csajszi lépdelt.

- Üdvözlet!- köszönt a dögös csibe egy szerény mosollyal az arcán. - Tudok segíteni valamiben?-kérdezte én meg a mondandója közben gyorsan felmértem a terepet magamnak.

Vörös, olyan körülbelül bokáig érő ruha volt rajta, aminek a dekoltázsa pont annyira volt kivágott, hogy az minden férfi fantáziáját megmozgassa.Nem mellesleg, egész jól kihangsúlyozta a domborulatait. Persze, nem véletlen vette fel ezt a ruhát.  Hosszú sötét haja be volt göndörítve és lágyan omlott a vállára. Hogy honnan tudom, hogy nem természetesen ilyen a haja? Modell vagyok. Rajtam is próbálgattak már és ha nem ezerszer, akkor egyszer sem volt begöndörítve a hajam. Közelebb léptem, és lazán a pultra támaszkodtam.

- Üdvözletem!-biccentettem egyet felé- Fehér, és orgona színű selymet szeretnék rendelni, és mind a kettőből egy tucatot.

A lány látszólag kicsit megszeppent, de hamar egy dögös félmosolyt varázsolt az arcára. Közelebb intett magához én pedig örömmel tettem eleget a kérésének. Arcunk alig pár centire volt egymástól. Összefutott a nyál a számban, amikor még láthatóbbá vált számomra a dekoltázsa és nem törődve semmivel, gond nélkül pillantottam le, majd ismét fel. Igazán kedvem lett volna ágyba vinni ezt a csibét.

- Azt hiszem- suttogta lágyan, és közben le-le pillantgatott a pultra, hogy zavarát elrejtse- azt hiszem akkor 350 lesz.

Elkerekedett szemekkel bámultam magam előtt a még mindig ravaszul mosolygó csajt, és már rögtön nem tűnt annyira kívánatosnak, mint az előbb. Mi az, hogy 350 ezer ? Értem én, hogy a selyem egy drága dolog, de eddig csak 300 ezer volt ennyi darab. A pénz meg aztán mégis csak pénz, mindenkinek meg kell dolgoznia érte. Tudja egyáltalán, mennyit kell nekem melóznom ezért a pénzért? Hogy milyen korán kell kelnem? Tudja? Persze, hogy nem tudja...

- Figyelj édes,- tettem félre a haragomat előhozva a mézes-mázos Taehyungot a felszínre. Megpróbáltam lealkudozni az árakat mert azért mégis csak álljon meg a menet!

- Azt a plusz 50 ezret, amit az elmúlt másfél-két hónapban rádobtatok az anyag árára, igazán levehetnéd a kedvemért. - mondtam és egy csábos mosolyt varázsoltam az arcomra.

 Ennek a mosolynak szinte senki sem tud ellenállni. Hogy vegye a célzást, kicsit meg is igazítottam a nyakamnál az inget, mintha nagyon szorítana, és csak arra várna, hogy padlóra kerüljön végre. A lány száját egy könnyed sóhaj hagyta el, majd megrázta a fejét. Egyik kezét várakozón nyújtotta felém, ezzel a pénzt kérve, amit nagy nehezen, és kínok közepette a markába nyomtam. Belül forrtam a dühtől! Hát milyen világ ez komolyan? Manapság arra nevelik az embereket, hogy acélból legyen a lelkük, vagy, hogy semmi magánéletük se legyen? Én ezt nem értem.

- Legkésőbb két hét múlva itt legyenek!-morogtam a maszkom alatt, és sietve távoztam az üzletből. 

Asszem ez nem az én napom. Mi van veled Taehyung? Ma minden fordítva sül el. Egyszerűen nem értem miért ilyen akaratos mindenki.  A pénz a lényeg a mai világban! Ha nincs pénzed, akkor tulajdonképpen egy senki vagy. Ha a csajszi azt akarta nekem ezzel jelezni, hogy egy senki vagyok, és ha ezt ki is mondta volna, tuti, hogy jól képen töröltem volna a bakancsommal. Bár lehet, hogy inkább egy ottani vázát használtam volna, a bakancsom többet ér annál, hogy ilyen módon összepiszkoljam.

§§§

Már csak alig egy utcányira voltam az otthonomtól, és egy kávézó mellett haladtam el amikor megtorpantam. Nagyon erős késztetést éreztem amiatt, hogy most bemenjek, és vegyek magamnak egy jó nagy adag erős kávét. Még egy jó darabig gondolkoztam egy helyben állva. Minek mennyek be? Ez a nap lehet még ennél is rosszabb? Mert, ha igen akkor tuti az lesz, hogy leöntöm magam a kávéval bent, vagy lerohannak a rajongók hirtelen. Pontosabban megszemlélve a dolgot döntöttem. Majd beküldök érte valakit ha hazaértem. Újra megindultam és gondolataimban kalandozva továbbra is magabiztosan megindultam előre majd befordultam. Erős ütést éreztem a testemen, és mire feleszméltem csak azt láttam, hogy előttem egy lány fekszik a földön. Olyan erővel mentem neki, hogy valószínűleg esélye sem volt megkapaszkodni, és kapásból a földre borult.

- Nem látsz vaksi?-mondtam a lánynak amikor kiszúrtam, hogy szemüveges. Egész jót mosolyogtam a poénomon miközben a lány amilyen gyorsan csak tudott felpattant a földről, és ijedten kapott a szatyrához. Nem tudom, miért, de megvártam míg végez a kémleléssel és rám néz. Alaposan végigmértem vékonyka testét és az öltözékét...aszt hiszem megtetszett a cipőfűzője. 

- Bo-bocsánat.-hebegte és kissé elnyíltak a szemei amikor meglátott. Ez ismét felsőbbrendű érzést keltett bennem és büszkén megemeltem az állam.

 Jól van most az egyszer megbocsájtok! De nézd meg jobban hova mész!- szúrtam le idegesen, és mit sem törődve dühös pillantásával kikerültem és tovább mentem. Éreztem magamon a lány tekintetét, és lelki szemeim előtt megjelent ahogy bámul. Nem különösképpen érdekelt a lefagyása de azért hátrafordultam, hogy még jobban szívbajt hozzak rá. Visszanéztem a sarok felé, de nem volt ott. Értetlenkedve torpantam meg. Miért nincs ott? Hogy tudott elmenni? A rajongóim, ha felismernek mindig nyál csorgatva futnak utánam, és akár csettintésre teljesítenék a kívánságaimat. Visszalépdeltem egészen a sarokig ami nem volt sok idő mivel elég hosszú lábaim vannak. Úgy gondoltam, biztosan elbújt a fal mellé, vagy nem tudom. Benéztem és legnagyobb meglepetésemre ott sem volt senki. Elkezdtem körbe körbe forogni, mint valami kutya keresve a lányt akit az előbb letorkoltam, de nem volt sehol. Ez fura. Végül egy nagyobb fuvallatnál inkább úgy döntöttem, hogy hagyom az egészet, és bemegyek. Nem akarok megfázni se a holnapi, se a későbbi bemutatóimra sem.

§§§

Péntek 13 waaa!! Remélem mindenki épségben túlélte a mai napot ! :) 

Köszi, hogy elolvastad!!! Nemsokára találkozunk addig is legyetek jók kiskacsáim !!! :3

04. 13.