1 - Lucifer, a barátom?! (Befejezett)

Negyedik fejezet

Csak kutyagoltunk, csak kutyagoltunk át az erdőn, már azt hittem sosem érünk ki belőle, amikor feltűnt egy út előttünk. Ezen már kicsit kényelmesebb volt menni, a gallyak, meg kövek nem nyomták annyira a talpam. Az biztos, hogy még egyszer ilyen vékony talpú cipőt nem veszek. Legalábbis fel, amikor Luciferrel töltöm az időm.

Egy újabb órányi séta után kiértünk az erdőből és feltűnt egy város. Tipikusan olyan, amit a fantasy könyvekben írnak le, és talán a középkori erődvárosok lehettek még ilyenek. Izgalom lett úrrá rajtam, kicsit olyan lesz ez az egész, mintha visszamentem volna az időben.

- Így nem mehetünk be - szólalt meg Ararant. - Eléggé kilógunk az öltözékünkkel.

Ebben igaza van és Lucifer is bólintott, de vajon, hogy akarják orvosolni a helyzetet. Aztán eltátottam a szám. Szó szerint új öltözék jelent meg rajtuk. Azt már megszoktam, hogy tűzlabdák, meg fénycsóvák röpködhetnek Lucifer közelébe, de hogy csak így ruhát cseréljen egy varázslattal. Ilyen nekem is kell! Bármilyen ruhát magamra ölthetnék, nem kéne többet pénzt költeni rám.

Aztán rám néztek, majd egymásra, én meg izgatottan vártam, hogy milyen ruhám lesz. Vajon kívánhatok, hogy milyen színe legyen? Esetleg a hímzést rajta?

- Ötlet? - kérdezte aztán Lucifer és már nyitottam volna a szám, hogy elmondjam az elképzelésem, de Ararant megelőzött.

- Egyikünk kinn marad vele, a másik bemegy ruháért.

- Oké, én maradok, te mész ruháért.

Hogy mi? Nekem nem tudnak így ruhát csinálni? Ez csak magukon működik? Ez nem fair. Ki tudja mit találnak nekem. Az is lehet, hogy nem fog tetszeni, úgy meg nem tudom felvenni. Elindultak én meg utánuk és közben megpróbáltam elmagyarázni az őrangyalomnak, hogy milyet keressen nekem.

Hát a vége nem az lett, mint reméltem, de vészesen rossz se. Egy bokor mögött öltöztem át, úgy hogy ráparancsoltam a fiúkra, forduljanak el. Nevetséges volt, tudom, mert Lucifer már látott nem is egyszer meztelenül, és gondolom Ararant is, hisz őrangyalomként mindig mellettem kellett lennie.

Jobban belegondolva, az összes őrangyal perverz akkor? Hisz mindent látnak, hallanak, amit csinálok. Döbbenten álltam meg a fűző meghúzása közben. Ararant lehet végignézte ahogy én Luciferrel...

- Ne izgulj, olyankor lelépnek még az őrangyalok is - szólt hátra Lucifer.

Már megint a fejembe vájkált. Utálom! De legalább nem tud manipulálni, ami jó dolog. Na meg az is, hogy némi erkölcs szorult az angyalokba.

Befejeztem az öltözködést és végre én is bemehettem a városba. Hát nem egészen ilyennek gondoltam. Csupán egy főbb út volt lekövezve, az is ilyen összevisszán. Lócitromot kellett kerülgetnem és egyszer majdnem nyakon öntöttek. Csak reméltem, hogy az felmosóvíz volt és nem más.

Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el a középkort. Micsoda mázli, hogy én már modern világba születtem, ahol van vezetékes víz, ismerik a higiénia fogalmát és nem kell lócitromot kerülgetni az utakon.

- Gondoljátok itt lesz a fickó? - tettem fel a kérdést.

- Valószínű, különben Gabriel nem a közelbe küld - bólintott Lucifer.

- Egyetértek. Nem érdeke, hogy több napig keresgéld ezt a gonosz entitánst, és addig is sorra haljanak az emberek.

- Biztos vagyok benne, hogy a várban lesz és élvezi az itteni nemes kegyeit - morogta Lucifer. - Ki kell találnunk hogy jussunk be.

- Téged ismerve, ha nem lenne itt Maya, akkor simán beverekednéd magad - a válasz csupán egy vigyorgás volt.

Én viszont nem rájuk figyeltem, hanem egy nőre. Engem nézett és roppant furcsa érzés járt át, mintha valami nem stimmelne vele valami. Megfordult a fejemben, hogy lehet nem is fickót kell keresnünk? És nem a felsőbb körökbe, hisz lenn a pórnép között talán még könnyebben meg tud bújni.