Egy Gamer Lány Kalandjai

Pofára esés minden értelemben

-A fincsi spagetti utáni pihenésnél nincs is jobb, főleg ha ezt egy játék kíséretében tesszük. - vetettem fel az ötletet Rékának, aki a kikerekedett pocakját vizsgálta.
-Benne vagyok!
Miután végeztünk a LOL-lal, felöltöztünk és elindultunk a legközelebbi jégkoripályára. Az idő meglepően jó lett így délutánra. Sütött a nap, egy felhő se volt az égen és 4 fokot mutatott a pálya melletti idő- és hőmérsékletjelző. Ritkán egy kis szellő belekapott a hajunkba, de egyáltalán nem fáztunk. Rékán egy bézs színű kabát volt, fehér kesztyű, sál, sapka kombinációval, amihez a fehér jégkorija nagyon passzolt. Mindig is irigyeltem a stílusérzékét, nagyon értett hozzá és vele lakva én is eltanultam egy-két dolgot.
Rajtam egy halványrózsaszín kabát volt fekete sapka a fejemen, és fekete kesztyűk. Nekem nem volt saját jégkorim ezért béreltem egy kopott feketét, majd felszereltem a lábamra. Réka már egy ideje a pályan siklott, mivel neki nem kellett sorban állnia a koriért. Oda vánszorogtam barátnőmhöz a palánkba kapaszkodva és kétségbeesett arccal néztem rá.
-Alexa, Te bénább vagy mint tavaly!
-Köszi, nagyon cuki vagy! - mondtam ironizálva és elengedtem a palánkot. - Tudod jól, hogy mindig ez van. Az elején nagyon béna vagyok, de majd belejövök.
-Gyere, segítek! -mondta és meglökött hátulról.
-Ne!-üvöltöttem, de már késő volt. Siklottam a körbe körbe haladó emberek sűrűjébe, egyenesen neki egy srácnak. Nem csak mi estünk el hanem a körülötte lévő néhány ember is. Szégyenemben ki se mertem nyitni a szememet.
-Jesszus! Bocsánat!- hangzott el az ismerős mondat az ismerős hangtól.
Kinyitottam a szemem és Dávid a kezét nyújtva nézett rám aggódva.
-Az én hibám bocsi! -mondtam és még mindig csodálkozva néztem. Megfogtam a kezét és ő talpra állított.
Szerettem volna mondani neki, hogy én voltam a Katarina cosplayben, azon az este, de megakadt a hang a torkomban mikor hirtelen kézenfogta egy lány.
-Minden oké? - kérdezte lágy, nyugodt hangján Dávidtól.
-Persze, minden oké, remélem veled is!- mondta utóbbit nekem címezve.
-Igen, jól vagyok, bocsi még egyszer.
-Semmi gond, én is béna vagyok. Kata meg itt száguldozik körülöttem. -nevetett a barátnőjével.
-Bocsi srácok, én löktem el a barátnőmet, ezért borult ide. Azta, szia Dávid! -mondta Réka, majd felcsillant a szeme. -Jobb emberbe nem is botolhattál volna. -kacsintott rám.
-Szia! Te nézed a videóinkat? - kérdezte Dávid vidáman.
-Persze, de Alexa is. Sőt Ti már találkoztatok is!
A fejem paradicsom vörössé vált és legszívesebben elsűllyedtem volna szégyenemben. Nem látja, hogy ott a barátnője? Nyilván nem érdekli más lány. Nyilván ezért nem válaszolt és olvasta el amit korábban írtam. Olyan hülye vagyok, hogy erre nem is gondoltam.
-Jaj már tudom! Te voltál a Katarina talán?-kérdezte erősen gondolkodva Dávid.
A döbbenettől, hogy megismert, hirtelen mukkanni sem tudtam, ezért Réka a segítségemre sietve válaszolt helyettem: -Igen, ő volt az.
-Hát, nagyon örültem, Alexa és...-kezdte Dávid.
-Réka.-segítette ki őt a barátnőm.
-És Reka. -folytatta és rámnézve elmosolyodott. -Ti vagytok a legnagyobb Károlyok, hogy néztek! Vagy Károlyinák...
Ugyan azt a mosolyt láttam mint aznap este. Barna szemei csillogtak, borostás arca kipirult és a szívem megdobbant a látványtól.
Mire észhez tértem a kábulatból már csak hűlt helyét találtam neki és a barna szépségnek aki a barátnője volt.
Van barátnője. El kell felejtenem!