Urano Metria /Befejezett/

Urano Metria

Üvölteni tudnék. Elegem van az emberekből. Olyan sokat hittem és bíztam bennük, hogy a csalódások sokasodtak. Elhagyva és elárulva érzem magam. Egyedül voltam a világ ellen és addig a napig nem tehettem ellene.

Eddig nem bírtam elviselni az embereket. Mindenkinek csak Jude Heartfilia lánya vagyok. Semmi másnak nem éreztem magam, de minden megváltozik, amikor elhagyom a házat.

Idegesítőnek találtam a családomnak nyalizó embereket. De itt ebben a céhben más. Ők az igazi család a számomra. Kissé szegényes, de több szeretett van itt, mint abban a rideg házban. Ő nem fog már keresni engem. Anya halála után a munkába temetkezett. Felépítette a birodalmát, amibe én, nem kellek. Hiszen ő már a Heartfilia cég vezetője és nem az apám. Hiába köt, össze minket a vér már nem számít számomra. De mióta meghalt már nem vagyok az a Lucy Heartfilia vagyok, mint régen.

Amióta elhagytam a házat több év telt el. Azóta a Fairy Tail nevű máguscéh tagja vagyok. A jobb kezemen ott van a céh jele, amit büszkén viselek. A társaim Tűzsárkány ölő, Natsu Dragneel; Titania, Erza Scarlet és a Jégalkotó mágus Gray Fullbaster. És meg ne feledkezzek a kis kék Exceedről Happyről.

Egy egyszerű küldetésre indultunk, de bár ne tettük volna. A feladatunk csak annyi volt, hogy elintézzük a rabló csapatot, ami a városukat sanyargatja. Most csak Natsu és én mentünk, mert a többieknek dolga volt. Soha nem voltunk csak ketten küldetésen.

Amikor beértünk a város utcáira hangos sikításokat hallottunk. Rögvest oda rohantunk. A rablók nem csak a házakba törtek be, hanem fényes nappal megtámadták a város lakóit. Natsu oda ált a rablók és a város lakói közé.

- Miért bántjátok ezeket az ártatlan embereket? – kérdezte idegesen a fiú.

- Mit szólsz ebbe bele öcskös? – jött közelebb egy nagydarab férfi.

Nem voltam olyan messze a fiútól, de messziről éreztem, ahogy forrósodik körülötte a levegő. Egy hirtelen mozdulattal kiütötte a férfit.

- Mit képzelsz, mit csinálsz? – kérdezte egy másik.

- Teljesen feltüzeltem magam. – mondta és megropogtatta az ujjait.

- Te kis... - ment közelebb egy férfi és neki esett Natsunak.

Valami nem stimmelt nekem. Ők nem mágusok, de a felkérésben azokról volt szó. Ezek csak előjátékosok.

- NATSU! – kiáltottam, amikor egy férfi a háta mögött elindult felé egy késsel. Előkaptam egy kulcsot. – Nyilas kapuja megnyitálak, Sagittarius.

- Mosi-mosi. – jelent meg.

- Lődd le az ellenséget. – mondtam és a barátom célba vette a férfit és lőtt.

- Köszi Lucy. – mondta Natsu.

Ahogy gondoltam. Most jött még a java. A házak tetejéről 3 mágus nézett le ránk.

- Egyedül győzte le őket? – kérdezte egy zöld hajú férfi. – Pedig rengetegen voltak. Egész érdekes.

- Rosszul látod Terra. 2 mágus is van itt.

- De ő engem nem érdekel Leader. A tiétek a másik. – mondta és leugrott a tetőről.

- Értettük. – mondták és az egyik elém állt.

Gyenge varázserőt érzékelek benne. Mire észrevettem a másik már eltűnt.

- Oroszlán kapuja megnyitálak, Leo. – mondtam és megjelent a vörös hajú fiú.