Bíbor Pillantás

Bíbor Pillantás PART1

Kinyitom a szemem...nemlátok semmit..mindenhol sötétség!

A kezeim... megvagyok kötözve.. a testemről folyik a vér...Félek..!

Kérlek valaki segítsen!

A szemeim könnybe lábadtak.

Mi a fene történik?

Elkezdtem kiabálni:

Valaki segítsen?! Segítség!Kérem valaki....

Nemtudom hol vagyok,de egy dologban biztos vagyok,hogy ki kell jutnom innen.Nyugalom Becca kifogosz jutni-mondogattam magamnak.

Elkzdtem kapálózni hátha elszakad vagy meggyengül a kötél,de abban a pillanatban mikor megmozdultam egy hulla esett rám.

Felsíkítottam.

Mi ez???

Úristen..ez...édesanyám.....

Elkedtem bömbölni,taknyom nyálam egybefolyt..

Igazából már nem hittem semmiben.Tudtam,hogy hamarosan én is meghalok,látván mit tettek ezek a lények.A családomnak vége édesapám...és most édesanyám is....

Talán fel kéne adnom?

Ennél rosszabb érzéseim még nemvoltak.Abban a pillanatban én is meg akartam halni,de még talán az tartotta bennem a lelket,hogy a hugom,Gloria még lehet életben van.Nem hagyhatom magára.Lépteket kezdtem hallani.A szívem a torkomban dobog.Kinyitódik a szoba ajtaja.Ez egy fiú. Bíbor vörös szemeivel rámpillantott.

2 nappal korábban....

-Rebecca!Gyere le édesapád és én mondani akarunk valamit.-mondta édesanyám,Monica

-Mindjárt megyek!

Igazából semmi kedvem apukám szídását hallgattnom,hogy már megint miért szöktem ki otthonról bulizni.Ők ezt nem érthetik,már más korban élünk mint mikor ők voltak ilyen idősek mint én.Igazából kedvem lenne elköltözni,akkor talán szabad lehetnék és nem dirigálnának nekem folyton.De persze még túl fiatal vagyok egy 17 éves lány,aki még nem dolgozik az nem tudja magát eltartani. Elindultam lefelé.

-Mi történt apu?-kérdeztem

-Kislányom elkell neked mondanunk valamit...Édesanyád és én már...

-El fogtok válni?

-Honnan tudtad?

Igazából a vak is látja,hogy már nem szeretik egymást.Szinte mindég vitatkoznak,semmiben nem értenek egyet,és persze állanóana másikat hibáztatják.

Már felkészultem erre igazából csodáltam hogy bírták eddíg,talán csak a hugom, Gloria miatt aki még túl kicsi,hogy megértse az ilyesféle dolgokat.

-Nem vagyok már gyerek apu.Akkor ez mostmár hivatalos anyu és te szétmentek?

-Igen.

Ekkor egy nagy csattanást hallotunk.Gloria volt az és épp leejtette a kedvenc hógömbét.Persze végig hallota a beszelgetést és sírva elrohant.

Énnél nem is lehetne kinosabb a helyzet,de talán jobb ha ő is megtudja és nem etetik be holmiféle hülyeségekkel.

Édesapám,Robert utána rohant.

-Kicsim várj!

Ekkor persze még fogalmam sem volt,hogy mi vár rám pár nap múlva.