💔Impossible Love💔

5. fejezet

Amery

Nem hiszem el, hogy így beszéltem vele! Mégis mi ütött belém? Honnan jött ez az egész? Bár már rég kiakartam mondani, ezeket a szavakat. Annyira idegesített a játéka! Tudom milyen valójában, még ha csak egy pillanatra is, de én aznap láttam. Erős, szenvedélyes, legyőzhetetlen. De valamiért elnyomta magában ezt az oldalát. Teljesen felbőszít. Miért nem harcol? Mi történt vele, ami rávette arra, hogy így maga ellen cselekedjen? Hogy feladja önmagát.. Miért nem kiabál? Miért nem él? Csak sodródik az árral, csak játssza újra és újra azt a flancos főúri szerepét! Nem mintha nem szeretném ezt az oldalát, de úgy érzem teljesen eltűnnek az érzései. Nem nyomhatja el magában a lénye egy részét, hiszen az is ő hozzá tartozik. Akár tetszik neki, akár nem. Nem teheti meg, hogy eltünteti, mert nem tudja. Minél jobban próbálkozik, annál biztosabb, hogy az énje, amit olyan bőszen elnyomni próbál, egyszer csak kitör és akkor elpusztít maga körül mindent. Én vagyok az a fekete folt az életében, amit azt hiszi  nem engedhet meg magának. Egy hiba a színjátékában, amelyben a tökéletes úriembert alakítja. Tökéletes hah! Én vagyok a rés a legyőzhetetlen páncélján és ezt egyszerűen nem bírja  elviselni... De mégis, miért húz fel ennyire ez az egész? Francba is, annyira dühös vagyok rá! Fogalmam sincs miért csinálja ezt. Miért nem hagyja már abba végre? Szerettem volna meghallgatni tőle az igazat, a teljes igazságot, hogy miért hagyott ott aznap éjjel. Mi oka volt rá, hogy hazudjon. Hogy hova tűnt az a nyílt, szenvedélyes férfi akivel aznap voltam, mert ez a valaki teljesen más ember volt. Annyi mindent nem értettem vele kapcsolatban. Annyi kérdésem volt, amelyekre sohasem kaphattam meg a választ. Talán ezért is adtam fel, nem volt olyan ember aki válaszolhatott volna a vele kapcsolatos kérdéseimre, pedig megpróbáltam. Minden ismerősét, közös ismerőseinket, Justint, Cloet, de  egyikük sem tudott semmi kézzelfoghatót mondani. Még Justin sem! Hiszen ő a legjobb barátja, mégse ismeri őt eléggé, ahhoz , hogy segíteni tudott volna nekem. Ezért nem volt más választásom. Válaszok nélkül maradva hátat fordítottam a világomnak és új utat kerestem magamnak. Bántott, hogy nem mondott semmit, de a sok régi seb mellé egy újabb már enyhe vágásnak tűnt. Hazudnék, ha azt mondanám nem remegett bele minden idegvégződésem abba, hogy láttam , mégis uralkodnom kell magamon, hiszen őt nem tudom megmenteni bárhogy is akarom. Ő önmaga fogja...

       *                     *                         *                            *                             *                          *                     *                   

Miután hazaérve ejtőztem egyet,  lezuhanyoztam és TV-t néztem egy kicsit, felhívtam Emmát.  Meg akartam tudni,  hogy van és beszámolni a csodálatos találkozóról.
-Na,  hogy ment? -tért egyből a lényegre.
-Neked is szia.. -nevettem fel,   bár ez a nevetés enyhén erőltetettnek tűnt.  Vagy nem csak tűnt,  hanem az is volt... 
-Valami baj van? -kérdezi aggódva,  kisebb hatásszünet után.
-Nincs semmi baj.  Csak találkoztam egy régi ismerőssel. -kezdtem lassan adagolni az információt.
-Tényleg? Kivel?
-Alexal...-mondom ki gyorsan a nevet,  mintha gyantacsíkot húznék le a bőrömről.
-Alexal...? -majdnem felnevetek barátnőm reakcióját hallva.
-Várj! -kapcsol lassan. -AZZAL az Alexal? -kérdezi,  jól megnyomva az első szót.  Bár teljesen felesleges,  hiszen mindketten tudjuk,  hogy csak egy Alex volt az életemben.
-Igen Em,  a nagy betűs,  aláhúzott,  kipingált Alex,  igen vele.
-Uh.. -reagálja le a történteket.
-Szerintem is. -válaszolok,  majd a kanapé támlájának döntöm a fejem és a plafont bámulom.
-Hogy vagy?  - kérdezi lassan puhatolózva,  lelkiállapotom felől érdeklődve.
-Jól. Nem mintha hatással lenne még rám,  de örülök,  hogy végre túlestem a vele való találkozáson is.  Mindenképpen megtörtént volna.  Bár az persze jobb lett volna ha,  az az időpont soha nem jön el,  de ez van. -mormogom. Em egy kis szünet után újra beleszól.
-Figyelj, megváltoztál,  erősebb lettél,  sikeresebb vagy,  új életet kezdtél!  Fogalmad sincs róla mennyire tisztellek azért,  amit végigvittél az életedben.  Egy bátor,  talpraesett nő vagy. A semmiből építettél fel mindent és nem csak egy apró dolgot,  hanem az egész életedet! Ami valljuk be,  nem kis teljesítmény!  Büszke vagyok rád Amery!  Légy büszke te is magadra és ne engedd,  hogy bármiféle befolyással bírjon az életedre ez a férfi,  vagy ne adj Isten a jövődre,  mert tudom milyen keményen dolgoztál a tökéletes végeredményért.  Végig ott voltam melletted és figyeltelek, tudtam hogy sikerülni fog neked és sikerült is. Ezért kérlek,  ne engedd,  hogy ő,  vagy bárki más tönkretegyen abból bármit is amit felépítettél.-fejezte be.  Annyira meghatódtam,  annyira jól esik,  hogy mellettem van és támogat.  Azokban a nehéz időkben szükségem volt rá és ő minden ellenkezés nélkül segített nekem.
-Köszönöm Em,  ez sokat jelent nekem.
Nyugodj meg,  nem lesz semmi baj.  Nem hagyom senkinek sem,  hogy beleszóljanak abba,  amiért én már évek óta keményen küzdök.  Sem a múltamnak,  és főleg nem Alax Landonnak.....