Destiny

3. fejezet

Az ágyamon ülve figyeltem, ahogy pehelykönnyű, smaradszín ruhájában pörgött a hatalmas tükör előtt. Haja laza kontyban a fején, arcát öltözékéhez illő csipkeszerű álarc takarta. Nyoma sem volt tegnapi zavartságának. Miután sikerült utolérnem, egyetlen szó nélkül elvonult és a sarokban ülve valami furcsa nyelven mormolni kezdett. Ijesztő volt, de nem szerettem volna zavarni, ezért elintéztem a másnapi bál előkészületeit. A tavasz köszöntő egy, ha nem a legfontosabb ünnepe volt Asgardnak. Ezen a napon a palota kapui nyitva álltak és bárki beléphetett egy kis mulatság reményében.

Szóval amíg ő gyönyörködött a ruhában, addig én is magamra öltöttem az ezüst-fekete színben pompázó ruhakölteményt. Maszkom tollakból állt, hajam pedig hullámokban omlott a vállamra.

- Lassan induljunk szerintem - szóltam oda neki és felállva kinyitottam az ajtót. A beérkező levegőtől felállt a szőr a hátamon. Furcsa érzések kerítettek hatalmukba, de megrázva a fejem elhessegettem őket. Csak a paranoia.

A nagyterem már telis tele volt színes maskarába öltözött alakokkal, a zene pedig halkan szólt. A lányon láttam, hogy élete folyamán még sosem látott ennyi embert egy helyen és ez megijesztette. Meg tudtam érteni, hisz én sem voltam oda a tömegért.

- Gyere. Meg kell mutassuk magunkat Odinnak - karoltam bele Biancába és a főistenséghez vezettem. Volt az egészben egy kis önzőség is, hiszen ha Odin látja, hogy milyen jól bánok vele, engem is békén hagy. Eléérve ránk emelte lélekig hatoló fél szemét és várt.

- Fenség - biccentettem.

- Raven, örülök, hogy látlak titeket. Reménykedtem benne, hogy itt talállak és nem szegülsz ellen parancsomnak.

- Sosem tenném uram. - Erre csak egy krákogással válaszolt a király, így elengedtem fülem mellett.

- Loki, kérlek... - intett kisebbik fiának, aki halálsápadtan figyelte a hármasunkat. Mint akit éppen belülről döfködnek tőrökkel, úgy vonszolta hozzánk magát.

- Apám.

- Kérlek, szórakoztasd el a kedvenc vezéremet. Rád bízom ma estére és kérlek, bánj vele úgy, mintha királynőd lenne.

- Igenis apám. - Szorította össze az állkapcsát idegességében. Ha a zaj elhalt volna abban a pillanatban, hallhattam volna fogai csikorgását.

- A kishölgy pedig jobb, ha velem jön. - Odin szemében nevetés játszott, mintha teljességgel biztos lenne benne, hogy mit tett mikor engem és Lokit egymásnak eresztett egy estére és még az egyetlen társaságomat is megvonta tőlem. Meredtem néztem távolodó alakjukat. Egyenesen Thor és társasága felé vették az irányt.

Figyeltem még egy darabig, hogy biztos legyek benne Bianca nem szalad világgá ismét az isten látványától, aztán mikor megnyugodhattam Lokira emeltem pillantásom.

- Hagyj békén.

Elindultam a kijárat felé, de képtelen volt elfogadni a visszautasítást. Hosszú léptekkel követett, míg végül a kihalt folyosóra érkeztünk.

- Nem mehetsz el. Ha meglátják, hogy nem vagyunk benn, apám írtó dühös lesz.

- Nem megyek sehova.

- Pedig még mindig tetszene a fejed egy karóba húzva - vigyorgott pimaszul.

- Hagyj békén! - kiáltottam rá és bevonultam az egyetlen helyiségbe ahová nem tudott követni. A női mosdóba. A fal méretnyi tükör előtt kapkodtam levegő után. Furcsa érzéseket keltett bennem a közelsége. Dühöt és megmagyarázhatatlan vonzalmat. Szívem szerint pofán vágtam volna, hogy utána megkérdezhessem jól van e. Hátam bizsergető érzés járta át, amit néhány mély levegővétellel leküzdöttem.