Kidobom a kukába az összes régi tervem,
Lángra gyújtok minden lapot, amire kisírtam a vérem!
Ma már nem tervezek előre, csak megyek szembe az árral,
Engem nem sodor el a mainstream, de a szívem elsült: üres a tára...
Bár képes még érezni, parányi tűz lángja ég,
A lelkem sem veszett el teljesen, de romokban van még.
Ilyenek az érzelmek, lerombolják az ember várát,
De ki fizeti meg majd a pusztításnak az árát?
Kérlek, építs új falat a szívembe, de most húsból!
Képes legyek érezni és szeretni a bensőm mélyén újból,
Mert védelem nélkül ma már nem lehet létezni,
Szeretet nélkül nem lehet érezni...
Hozd el a nyarat az életbe, most hideg van, és hull a hó,
Súgj reményt a fülembe, hogy a létezés hullajó
Buli, csak élvezni kell a jelent, és a jövőt építeni,
Szeretetet adni, szerelmet táplálni, tiszta lappal mindent újrakezdeni!
