Egy üzenetet írok:
Szélén égetett papírra,
A tollat letéve felsodrom...
Kendővel átkötve a tengerbe hajítom!
Egy vallomást kisírok,
Az összetört szívű lánynak.
De a magánya erősebb, mint az összes sorom...
Így lesznek a szavaim elhalt mondatok.
Ez most az ábra,
De én nem sírhatok!
Úszik még a palackposta,
Ha megtalálja valaki, talán elolvassa!
Így megy ez évek óta:
Fellángolások, vallomások, sírások...
Körforgás. Írodik az újabb líra,
Kendőbe kötve hajítom a Dunába!
