Lélektöredékek

2.

Lassan 4 éve boldogítasz. De vajon valóban boldog vagyok? Mindent tudsz rólam. Az utóbbi időkben sokat változtam, mondhatni kinyílt a szemem. Tudom hogy te ezt másképp élted meg. Mielőtt még azthinnéd hogy 120 szón szeresztül dicsőíteni foglak, el kell hogy keserítselek. Azt mondják hogy az idő összeköt, és hogy ha valakit nagyon jól ismersz azt megszereted. Mindenki téved aki ezt állítja. Az évek során csak egyre inkább lehúztál. Mindent elvettél tőlem ami bennem volt. Engem hibáztatsz azért mert a barátságunk zuhanóponthoz érkezett. Nap mint nap csak a rosszat kapni valakitől akit szeretsz. Tudod milyen érzés ez? Összetörve érzem magam minden nap, amikor szóba hozod a távolságot. Ez nem választ el embereket. Minket csak a saját gondolataink löknek el egymástól. Most megint én leszek a hibás, igaz? Már szaladsz is hogy egy újabb üzenetbombával sorozz meg engem. Gondold át. Mielőtt bármit mondanál, biztos van bármi mondanivalód? Kérlek fogadd el azt a tényt hogy a fájdalom megváltoztatja az embereket. Engem is megváltoztatott. Bàr téged ugyanúgy szeretlek.