Talán te vagy a leg távolabb tőlem. Lélekben. Együtt nőttünk fel és viseltük el a gyerekkor fájdalmait. Még a meleg nyári éjszakákat is esti beszélgetéssel töltöttük. Aztán jött a középiskola, jöttek az új "barátaid" és úgy döntöttél hogy az alkoholt és a bulikat választod helyettem. Megértem. Hidd el hogy én sem magamat választanám. De mondd csak, ki vígasztal meg akkor amikor szomorú vagy? Ki áll ott atom biztosan melletted amikor szükséged van valakire? A boros üvegeid? Vagy a "barátaid"? Egy örök felhő lebeg a szemed előtt ami nem hagyja hogy tisztán láss. Boldogan élsz a gyermeki tudatlanságodban és taposol le mindenkit aki az utadba kerül. Minden a haszon ugye? Ha lelki szemetesre lenne szükséged hívj bátran. Bizonyàra az is a semmiségek közé sorolandó hogy elfelejtetted a szülinapom. Ez is csak egy nap- mondtad. Ugyan olyan mint a többi. Nem kívánok rosszat, csak azt hogy egyszer megtapasztald azt, hogy milyen mindent egyedül csinálni, és saját magadat okolni mindenért.
YOU ARE READING
Lélektöredékek
Non-Fiction4 levéltöredék 4 nagyon különleges embernek. A cím alapján értelmezhető az, hogy minden a szívemből, vagy ahogy ugye aktuális, a lelkem mélyéről jön.
