Anime kritikák

Igen még élek...

Hello, hello!

Észrevettétek már, hogy sose köszönök az izék (szókincs bics plíz) elején? Mert én nem... Ez is rám vall. 

Na jó ma nem ezért vagyok itt, hanem hogy elsőnek is millió bocsánatkéréssel tartozom nektek, akik olvassák ezt a könyvet. Nagyon elhanyagoltam a wattpadot, egészen november óta nem voltam fent és nem írtam semmit. Ami miatt bocsánatotokért esedezem. Valahogy elkapott engem az mikor, nem tudsz semmiről sem írni pedig szeretnél és mindig halogatod. Annyira sajnálom, hogy szavakkal ki sem tudom fejezni. A suli mintha folyamatosan ellenem dolgozna. Eltervezek valamit, a suli meg jön és a képembe röhög, hogy 'Biztos nem, csináld meg még ezt, meg ezt...'. Rettenetes évem volt a suliban eddig, meg még lesz is. A gimnázium legdurvább éve (nem az utolsó, sajnos még). De közben én is ellustultam és többet járok el a barátaimmal pl. kávézni mint eddig, úgyhogy időm az nuku. Viszont megpróbálok szépen ide visszafolyni, ha ti is szeretnétek. Ezt írjátok meg nyugodtan. 

De térjünk rá egy megahiperszuperebbtől is szuperebb dologra. Amíg nem aktívkodtam átlépte a könyv az 1000 olvasást, sőt már 1300-nál tartunk és a 100 csillagocskát. Aminek nagyon de nagyon örülök. Láttam, hogy írtatok pár kommentet, amire megpróbálok minél hamarabb válaszolni. 

Megígérem, hogy megpróbálok mostmár kéthetente jelentkezni és behozom a megígért frissítéseket is. Ha nem jelentkeznék a megígért időben, nyugodtan írjatok vagy keresetek meg és billentsetek fenéken.

Millió puszi mindenkinek