"- Za... Zack! - dadogtam könnyeimmel küszködve, mire ő csak rámnezett és átölelt. Azt akartam, hogy soha ne múljon el ez az érzés. Bizsergett mindenem. Azt akarom, hogy velem legyen.
- Amy! - szakadt volna el tőlem, de nem engedtem. - Amy! - tolt...
- Amy!!! Kelj már ki az ágyból! Elkésünk! - rángatott drága barátnőm, de a változatosság kedvéért ma sem akartam iskolába menni. Fordultam kettőt és nyújtózkodva kikeltem, bevánszorogtam a mosdóba, megcsináltam a mindennapi sminkem, megmosakodtam és felöltöztem:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már számítok rá, hogy bevetésem lesz, egy ideje nem volt, és már többen megjegyezték. Kathyvel kimentünk, akarom mondani futottunk a buszmegállóba, amiért megint vennem kellett neki egy szendvicset a büfében, de amikor beléptünk a kapun, teljesen lesokkoltam. Mikor beléptünk, észrevettem a menő társaság vezetője, név szerint Adam, elszakad a csicskáitól és felénk vette az irányt. Kathy csak mosolygott mellettem, már azon voltam, hogy leütöm, csak vegye már észre magát. És ekkor történt meg az, amire a legjobban nem számítottam. Adam szó nélkül lekapta Kathyt, én meg csak álltam ott, mint valami kirakatbábu, de úgy is éreztem magam. Köhintettem egyet, és vártam, hogy abbahagyják. - Amy! Ezt akartam elmondani. Összejöttünk! - vigyorgott barátnőm mint egy tejbetök. Elkezdtem mosolyogni én is, de aztán bevillant valami... Adam? Adam Mcfly? Komolyan? Miért pont ő? Na jó ezt jobb elintézni... - elhúztam Adamat Kathytől. - Na ide figyelj! - kezdtem a mondókámat. Úgy merd kihasználni, megbántani, akár egy rossz nézést vetsz rá és ott kötsz ki mint a múltkor, de a suli védőnője is kevés lesz elállítani a vérzésedet! Szereted egyáltalán? Ajánlom neked ne merj a szemembe hazudni, arra allergiás vagyok! - Nyugi méregzsák! - röhögött, mire belekönyököltem a gyomorszájába. - Engem csak ne becézgess! Kérdeztem arra válaszolj! - Nyugi na! Igen, szeretem. És nem fogom bántani hidd el, csak jót akarok neki. - mondta komolyan én pedig hittem neki. Elengedtem és elsétáltam egy "legyen így" monológgal nyugtázva a beszélgetést. Szépen kezdődött ez a szar nap mit ne mondjak, és még késtem is emiatt az óráról. - Elnézést a késésért Tanárnő! - estem be a terembe. Már mindenki megszokta ezt, de azért a formalistás és a pketykavágy megkívánta drága osztályfőnökömtől, hogy kiderítse késésem okát. - Foglaljon helyet! Miért is késett Mrs Hill? - vette le a szemüvegét, hogy szigorúbbnak tűnjön, de pont leszartam, mit beszél. - Elaludtam. Sajnálom, hogy nem tudok olyan okot mondani, amiről csámcsoghat a tanári kar, de majd ön úgyis kitalál valamit. - mosolyogtam rá, mire olyan piros lett a feje mint ha most csinált volna meg vagy 500 fekvőtámaszt. Rámjött a röhögés. - Amy Hill! Hogy képzeli magáról, hogy így beszélhet velem? Azonnal menjen az igazgatóhoz! És szaktanári figyelmeztetésben részesítem önt! Remélem elgondolkozik! - Oh, köszönöm Tanárnő, hogy megkímél a saját óráitól, mert őszintén szólva mindegyik dög unalom! Az igazgató úr pedig legrosszabb esetben is meghív egy teára, szóval köszönön kedvességét. A szaktanáriról meg annyit, hogy már van kettő, azzal se ért el semmit, ha kell, minden napra beírhat egyet! Viszlát! - léptem ki a teremből és egyenesen az igazgatóhoz vettem az irányt. Nagy szerencsém, hogy Mr King egyben a kémszervezet igazgatója is, máskülönben már tuti kirúgtak volna. Mikor odaértem láttam, hogy a folyosón egy padon ül egy fiú, de nem láttam az arcát, mert kapucniban volt. Biztos valakinek a hozzátartozója. Nem nagyon törődtem vele, bementem Mr Kinghez és elmondtam mit csináltam, de mint mindig, most is csak annyit mondott, hogy óvatosan, mert így csak felhívom magamra a figyelmet. Én csak bólintottam, és kimentem az ajtón, mikor a kapucnis srácnak ütköztem. - Bocsi! - mondtam halkan de ő meg se szólalt, sőt, még az arcát is elfordította, hogy véletlenül se lássam, kezét pedig a kapucnira tette, hogy ne tudjam lehúzni. Olyan érzés volt, mintha belelátott volna a gondolataimba. Mintha ismerte volna a gondolataimat. Hogy mit akarok csinálni. Fura volt, de inkább kikerültem és visszamentem a terembe. Kathyre kacsintottam és leültem a helyemre. - Beszélt Mr Kinggel Mrs Hill? - kérdezte flegmán az oszi. - Persze Tanárnő! Olyan finom teát ittunk! - áradoztam, mire csak egy szemforgatást kaptam válaszul. Ezután nyugisan teltek az óráim. Mikor hazaértem, beszéltem Kathyvel: - Nővérke😎😍💟: Mizu? Mesélj! 😏 - Hugicám🙈👑💖: Hallod Amy! Nagyon jó Adammel! Kimondhatatlanul szeretem őt! 😊❤💓💝💕💖💗 - Nővérke😎😍💟: jah, gondolom... 😒 - Hugicám🙈👑💖: ne legyél már ilyen, nem örülsz hogy boldog vagyok? 😖 Nővérke😎😍💟: jajj Kathy dehogynem! Örülök, hogy boldog vagy, csak félek, mert tudom milyen! De nem ajánlom neki, hogy átbasszon, mert kinyírom!! 😑😡 Hugicám🙈👑💖: Nem fog nyugi már! 😏💟 Nővérke😎😍💟: Ajánlom is neki😒. Hugicám🙈👑💖: beszéljünk másról. Te hallottál az új fiúról? 😏 - Nővérke😎😍💟: mi? Kiről? 😮 Hugicám🙈👑💖: kajak! Te lemaradtál róla! Na a lényeg, holnap jön egy új fiú hozzánk a mi osztályunkba, azt mondják a ribik, hogy rohadt helyes, szerintem lenne nála esélyed!😏😍 Nővérke😎😍💟: Kathy! Fejezd be! Nem kell senki! Hányszor akarod még tőlem hallani? - Hugicám🙈👑💖: jó tudom. Bocsi. Ne haragudj! Tudod hogy szeretlek!!😍💟 - Nővérke😎😍💟: jó.. hagyjuk! Én is téged! Holnap tali, megyek aludni! Jóéjt 😊❤ - Hugicám🙈👑💖:Jóéjt 💗
Levágtam magam mellé a telefont és megpróbáltam aludni de sehogy sem tudtam. Ha Zackre várok, 9 macskával fogok meghalni 90 évesen egy 900 éves hintaszékben. Tovább kell lépnem. Ha ez az új gyerek szimpi lesz, lehet kialakítok köztünk egy barátságot. Tényleg, lehet őt láttam ma az igazgatói előtt! De nagyon fura volt! Miért takarta az arcát? Na majd holnap fény derül mindenre...
Sziasztoook! 😍 Itt az új rész! Nemsokára hozok majd egy szereplőlistát is! A kövi részben pedig kezdődik az akció! Ki az uj fiu? 😏
