Nyár, fesztivál, 5SOS! (#5SOSfanfic💕♥️)

Első fejezet - kezdetek

Jézusom! Ezt nem hiszem el! Tényleg elmegyünk a 5SOS fesztiváljára! A legjobb barátom ma szerzett jegyeket a fesztiválra, ahol minden nap koncertet ad a kedvenc bandám. Évek óta ez volt minden vágyam, de azt, hogy valóra válik, sose gondoltam volna. Pár nap múlva kell elindulnunk, én pedig már teljes lázban égtem. Nyughatatlan voltam és semmi másról nem bírtam beszélni így a környezetemnek eléggé az idegeire mehettem. De aztán elérkezett a nagy nap, amikor Chris-szel, a legjobb barátommal elindulunk a fesztiválra. Az út nagyon hooooosssszú és unalllllmaaaaas volt. De legalább a társaság jó volt, és út közben megismerkedtünk egy brit fiútársasággal, plusz a lánytáborukkal, akik mindenhova követték őket. Chris szerintem kicsit féltékeny volt a fiúkra a lánysereg miatt, de nem nagyon érdekelt a panaszáradata, így csak magában puffogott, amíg pár lány nem ment oda hozzá is. Valljuk be, Chris elég jól nézett ki, és a suliban mindenkit megkaphatott volna, akit csak akart. De neki mégse kellett senki, csak én. Legalábbis csak barátként, amit az elején nagyon bántam, de mostanra megköszönöm neki, hogy csak egy barátot látott bennem.
Végül ilyen gondolatok közepette értünk oda a fesztiválra, ahol óriási embertömeg fogadott. De tényleg óriási. Vagy 5 km-re a bejárattól alig lehetett mozdulni, annyi volt az ember, aki be akart jutni. Azon gondolkodtam, hogy fog egyáltalán elférni ennyi ember. Mintha a föld lakosságának kétszerese akart volna bejutni a fesztivál területére. Szinte többet kellett várni, mint amilyen hosszúságú maga a vonatút volt, holott az sem volt túl rövid. Aztán hirtelen egy fekete, hosszú limuzin tűnt fel az embertömeg mögött. Mindenki odébb lépett, hogy utat adjanak az autónak, de én valamiért csak álltam földbe gyökerezett lábbal. Az autó ablakai be voltak sötétítve, így nem tuduk, hogy ki vagy épp kik ülnek benne, bár egypár sejtése majdnem mindenkinek volt. Hirtelen egy erős kezet éreztem a karomon, ami megfodított, majd egy ismeretlen srác szájával találtam szembe magam, ami épp az én számat csókolta.
-Basszus, Sierra, nagyon hiányoztál! - mondta, az ismeretlen srác.
- Ki a retkes franc vagy te?! - kérdeztem a srácot.
- Baszki! Te nem SiSi vagy!?
- Mire nem jössz rá! Szállj le róltam!
- Basszus nagyon bocsi. De legalább jól csókolsz! - vigyorgott az ismeretlen. Erre a beszólásra lekevertem neki egy óriási pofont.
- Na, Ash, veszekszel a csajoddal? - kérdezte a közelünkbe érve egy szintén ismeretlen srác.
- Kuss Cal, ez nem Sierra.
- Akkor ki?!
- Fogalmam sincs! - röhögött először ez a bizonyos Ash, majd utána Cal is csatlakozott. Utána kérdőn néztek rám, mintha kíváncsiak lennének, hogy ki vagyok.
- Skyler vagyok. És most hagyjatok békén. Faszfejek. - motyogtam magam elé.
Hirtelen Chris állt meg előttem, majd kérdőn nezett rám. Elmondtam neki a sztorit, majd ő is elkezdett nevetni, de annyira, hogy a nemrég szerzett söre az orrán jött ki. Így visszagondolva tényleg kicsit vicces volt, de azért annyira nem tudtam nevetni a történteken mint Chirs. Egy dologban viszont biztos voltam. Az ismeretlen srác rohadt jól csókol.
Végül bejutottunk a fesztivál területére, szerencsére másféle említésre méltó események nélkül. A cuccunkat is szerencsésen leraktuk egy mobil-wc és egy zuhanyzó közelébe. A kávésstand sem volt messze szerencsére, mivel kávé nélkül én nem tudnék szinte élni sem. A kedvenceim persze az ilyen mindenféle vaníliás és karamellás ízesítésűek, de olyat nem hiszem, hogy fogok találni a fesztival területén, így marad a sima Latte. Végül, mivel ez csak a nulladik nap volt, elindultunk Chris-szel körülnézni. Szerintem csak jó csajokat akart nézni magának, de nem zavart, mivel bevallom, kicsit viszont szerettem volna látni azt a jól csókoló idegent. És mint mondják, az álmok valóra válnak, de nem mindig úgy, ahogy képzeljük. Megláttam a srácot, de az éppen egy csajt csókolgatott, akivel szerintem eredetileg összetévesztett. Megláttam a kínainak tűnő haverját is, aki ott volt velünk. Jobban megnézve nagyon hasonlított a 5 Seconds of Summerből Calum Hood-ra, bár majdnem biztos voltam abban, hogy nem ő az.
- Skyie! - kiáltotta a Calum szerű srác amikor meglátott.
- Skyler vagyok, még azóta is.
- Nem baj. Na most bemutatkozok, mivel ezelőtt olyan hamar leléptél, hogy nem volt rá idő. Calum vagyok. - mondta egy kacsintás kíséretében, és akkor már biztos voltam abban, hogy ez tényleg az IGAZI Calum Hood.
- Hello. Ő a legjobb haverom, Chris - mutattam rá a mellettem álló srácra, aki csak biccentett a többieknek.
- Üdv emberek! - jött be egy újabb srác a képbe, aki a megszólalásig hasonlított Michael Cliffordra.
- Michael Clifford? - kérdeztem félénken mosolyogva. Ashton után mindig is ő volt a kedvenc bandatagom.
- Eltaláltad, kislány! Te pedig biztos a híres Skyler vagy, akiről Ash egész nap áradozott, amíg Sierra nem ért ide.
- Heló embik! Én Lukey vagyok - kacsintott ram egy újabb alak, aki mint kiderült, Luke Hemmings. Így a jól csókoló srác nem lehetett más, mint ASHTON IRWIN! Nabaszki.
Mire végül a fent említett személy is befejezte a nyálcserét azzal a Sierra nevű csajjal, addigra szépen elbeszélgettünk és elnevetgéltünk az újdonsült haverjainkkal, akik nem mások mint a 5SOS tagjai! Annyira fel voltam pörögve! Azt hittem, hogy csak álmodok, és ezt nagyjából kétpercenként a fiúkkal is megosztottam.
- Cal, Mikey, Luke, Ash, valaki! Csípjetek meg, hogy tudjam, nem álmodok! - kiáltottam nevetve, mire mindannyian dőltünk a röhögéstől.
- Ashtoooon! - hallottam egy nyávogó hangot. - Gyere velem kajáért! - mondta Sierra szinte visítva.
- Sier, menj, hozz magadnak kaját. Ha nem látnád, épp beszélgetek! - erre a csaj felfújta magát mint valami hólyag majd puffogva elindult.
- Na végre, hogy lelépett! - mondta minden egyes fiú kórusban. Még Chris is, holott neki az ilyen csajok is be szoktak jönni.
- Hogy bírod ki ezzel a libával, Ash? -kérdezte a legjobb barátom a 5SOS dobosát.
- Annyira nem rossz. - próbálta védeni, sikertelenül - Na jó. Sokkal jobb lenne, ha szakíthatnék vele. De ez nem olyan egyszerű...