Mortal Killer /H.S./

5.

Gyengéden eltoltam magamtól Harryt, hiszen bármennyire is vágytam rá, tudtam, hogy ez nem igazán lenne helyes. Hiszen nem is ismerem...Meg aztán ott van az a tény is, hogy valakit megölt. Vagy netalántán valakiket. Bele sem merek gondolni min mentek keresztül az áldozatok.

-Most mi a baj?-aranyosan, száját kezdi rágni, mint valami kisfiú, aki zavarban van. Ráemelem tekintetemet, majd egy halvány mosoly kíséretében nézek bele gyönyörű zöld íriszeibe. Annyira hihetetlen, hogy ő tényleg gyilkos. Mivel nem szeretnék megint túlságosan elgondolkozni, így inkább gyorsan válaszolok neki.

-Csak...annyira helytelen, amit csinálunk.-fejemet lehajtom és sóhajtok egyet.

-Az helytelen, hogy ennyire magad ellen vagy. Ugyanis te akarod csak nem ismersz és félsz, hogy bántani foglak.-összetett mondatára felkapom fejemet és mélyen szemébe meredek. Ez úgy hangzott mintha belém látna...

-Biztosítalak afelől, hogy soha nem foglak bántani. Persze nem is sietek el semmit mert tényleg nem ismerjük egymást és te túl jó kislánynak tűnsz egy ilyen kis kapcsolatnak vagy minek.-egyre nehezebben veszem a levegőt, ugyanis igaza van. Hiába vagyok problémás, verekedős és feketebárány, ettől a felállástól tényleg tartok kicsikét. Mégiscsak egy gyilkosról van szó. Egy rabról...

-Harry tartsuk a távolságot.-nem akartam tovább húzni a beszélgetést, így inkább kivonultam a helyiségből. Ahogy lelépkedtem a lépcsőn majdnem fellöktem a bátyámat.

-Te jó isten, Sam!-fogott meg vállaimnál ijedten.

-Bocsánat.-zavartan felnevettem, majd kikerülve őt a konyha felé vettem az irányt. Nekiálltam valami ételnek, ugyanis kezdtem éhes lenni és úgy gondoltam, hogy biztos a fiúknak is jól esne egy kis harapnivaló.

-Figyelj hugi...nekem mindegy hogy kúrtok-e vagy hasonló, ez a te életed, de annyit mondok hogy ne kerülj hozzá túlságosan közel.-Shawn nem beszélt olyan hangosan, gondolom nem akarta hogy Harry is hallja amit mondd. Szavaival nem foglalkozva folytattam a főzést. Nem akarok ezen gondolkozni, hiszen nem akarok semmit Harrytől. Szimplán csak jól néz ki...Legalábbis ezzel győzködöm magamat.
-Megértetted?-bátyám szigorú hangjára hátra kaptam fejemet és bólintottam egyet.

-Ne aggódj semmit nem tervezek vele csinálni.-halvány mosolyom után visszafordultam és befejeztem a dolgomat. Ezután már nem zaklatott a rabbal, aki a házunkban van.
Miután elkészültem a vacsorával, elkiáltottam magamat, hogy mindenki rám figyeljen.

-Kajaaaa!

-Na végre.-sétált az asztal felé a gyönyörűség és kezeit összetéve dörzsölte tenyerét. Olyan magabiztosan jár. Annyira szexi baszki. Nagyot nyelve igyekeztem elvonni róla a figyelmemet, majd elkezdtem megteríteni.

-De kis háziasszonyos vagy, kislány.-Harry szavai megzavartak és konkrétan majdnem elestem, de ő az ölébe rántott. Megszeppenve néztem arcát.-Ejj ejj...-nyelvével csettintett én pedig mikor magamhoz tértem, megpróbáltam felállni. Sikerrel is jártam, de a srác nem hagyta ennyibe a dolgokat, ugyanis a fenekemre csapott. Megugrottam ugyan, de elengedtem tettét és inkább leültem a mellette levő székbe.

-Shawn! Gyere már!-kiabáltam testvéremnek, aki pár perccel később meg is érkezett körünkbe.

-Uh de jól néz ki!-kiéhezett szemmel pásztázta az asztalon lévő ételt. Komolyan mondom lassan attól kell félni, hogy megdugja a vacsorát.

-Azért el ne menj...-mondtam mosolyogva, mire Shawn rosszalló tekintetével találtam szembe magam. Kezeimet magam elé helyeztem védekezően, aztán jeleztem hogy szedjenek a kajából.