Szeretném, ha...

"Játék"

Mivel Tae lett a hunyó, berohantam a szobámba, felvettem egy pulcsit, megfogtam a telóm és füllhallgatóm, kinyitottam az ablakom és kimásztam a párkányra. Behajtottam az ablakokat, majd felmásztam a tetőre. Eddig nem volt annyi bátorságom, hogy ide jöjjek, de itt tényleg senki nem talál meg. Leültem és bekapcsoltam a Let me die című dalt. Tökéletesen leírja amit érzek.
Ennyire szerethetetlen vagyok? Ilyen ronda lennék? Az én problémáimra miért nem kíváncsiak annyira, hogy kiszedjék belőlem? Én könyörgök nekik, de ők próbálkozni sem nagyon akarnak.
Utálom, hogy ilyen érzékeny vagyok. Olyan akarok lenni mint Suga. Akin nehezen vehető észre ha szomorú. Akkor nem piszkálnának azzal, hogy hisztis vagyok. Én tényleg szeretem őket. A problémájukat is átveszem tőlük... de rám egyre jobban rakódnak. Hobinak és Taenek ugyan az a gondja. Azt hiszik nem szereti őt a másik. Belefájdul a szívem, hogy csak kezdeményeznie kellene az egyiknek. De most, hogy tudom, Tae is szerelmes Hobiba, megoldom a problémájukat. Suga problémáját is szeretném megoldani, de nem tudom hogyan. Ahhoz tudnom kell kit szeret... Ebbe belegondolni is rossz...De azt akarom, hogy boldog legyen. Talán túl kedves vagyok. Talán nem tudom milyen önzőnek lenni...
Megbolondulok.. Beleőrülök abba, hogy nem tudok kiigazodni a csapattársaimon. Egyszer ellenem, máskor velem. Ez a fajta kapcsolat széthasítja a lelkemet, az elmémet. Bírom ameddig bírom, utánna már nem szenvedek soha többé. Addig pedig nem hagyom, hogy szomorúnak lássanak. Azt akarom, hogy az utolsó emlékük egy boldog Jimin legyen rólam. Hogy majd azt mondják: A francba! Ő a csapatnak egy nagyon fontos tagja volt, de mi nem értékeltük, és most már nincs velünk.
Azt akarom, hogy úgy gondoljanak majd rám: a fiú aki mindent megtett értük amit tudott.
Vajon ha meghalok ki sírna utánnam? Erre a kérdésre tudni akarom a választ. De sosem fogom megtudni... itt simán a szemembe hazudhatnának. Ha meghalok akkor pedig nem fogom tudni. Ez nehéz és komplikált. A szemeimből folyni kezdett a könny, de itt úgysem lát senki. Majd ha bemegyek addigra úgy is eltűnik a nyoma. De beakarok menni? Ott úgyis csak szenvedek... Yoongi miatt főként. Néha azt hittem szeret, de nem. Ma igazolódott, hogy ez nem igaz. Tudjátok milyen az, ha az akit szeretsz, mást szeret?!

Nem tudom mióta ücsörgöm itt, de olyan jó. Igaz a zene amit hallgatok, nem segít, de legalább kisirhatom magam. I'm so tired of this life... Magamban éneklem a dalt. Ez az a sor amit a legjobban szeretek. Leírja amit érzek..  Kezdek belefáradni ebbe az életbe. Még bírom, de mi lesz, ha elszakad a cérna? Valaki megment? Vagy eltűnök örökre?
A naplemente olyan gyönyörű. Sok időre eltűntem. Fura, hogy még nem keresnek. Bár miért keresnének? Végre 6-an lehetnek.
Még hangosabbra raktam a zenét, hogy ne halljam az üvöltő öngyilkos gondolataimat. Most simán leugorhatnék a tetőröl. Gyors és biztos. De nem teszem. Segítek a tarsaimnak, hogy boldogok legyenek, aztán lesz ami lesz. Azért nem ölöm meg magam, mert bízom abban, hogy holnap jobb lesz. Azt mondogatom magamnak időközönként: Csak még egy nap.

Mire feleszméltem a csillagok már feljöttek az égre. Hűvös van, de ha eddig nem kerestek, akkor nem lenne értelme visszamennem most. Hadd örüljenek egy kicsit mielőtt meglátnának.  
Pár perccel később megcsörrent a telóm. Nem veszem fel, mert a hangom elárulná, hogy sírok. Kinyomom Jint, amiért még tuti kapni fogok..
Üzenete érkezett