eccedentesiast ❀ malum

❀pt.1.: close as strangers❀

-Nem értem.- vetette le magát a padra.

-Nem megyek és kész. Elfogadnád végre? Nincs szükségem arra, hogy ribancok ugráljanak körülöttem.- néztem rá komolyan.

-De Ashton meg én is ott lennénk.- kérlelt tovább.

-És ez szerinted engem mennyiben érdekel? Komolyan, bírlak titeket srácok. A legjobb haverjaim vagytok, de sokkal fontosabb dolgaim is vannak.- sóhajtottam fel, jelezve, hogy már unom a témát.

-Aha, mint például?- kérdezte fél szemöldökét felhúzva.

-Tanulni fogok.- jelentettem ki. -Jó, ezt én se gondoltam komolyan.- mondtam, mire Luke felnevetett.

-Akkor?- nyaggatott tovább.

-Programom lesz..- néztem végig az osztálytermen, amikor a tömegből kitűnő vörös haj megragadta a tekintetem.- Michaellel.- fontam keresztbe karjaimat, mire barátom meglepődött reakcióját kaptam válaszul.

-Komolyan. Michael? Nem is beszéltél vele eddig. Nem is nagyon vettél tudomást a létezéséről.- forgatta meg a szemeit.

-Dehogynem. Mindig is tudtam, hogy egy jófej srác.- néztem Luke szemeibe.

-Uh, Calum, emlékszel egyáltalán a körülbelül két héttel ezelőtti beszélgetésünkre?- kérdezte furcsállóan.

-Nem tudom miről beszélsz.- válaszoltam nyugodtan, mire beugrott...

"-De komolyan, nagyon beteg volt.- röhögött Luke.

-Ti tudjátok ki ez az új srác?- tettem fel a kérdést barátaimnak, akik szemem irányát követve elkezdték bámulni az illetőt.

-Te most Michaelről beszélsz?- nézett rám az amolyan 'ugye most csak szórakozol?' nézésével Luke.

-Hogyha úgy hívják, akkor igen.- feleltem, majd az említett észre vett minket, így gyorsan elkaptuk róla a tekintetünket.

-Ember, már második éve osztálytársunk. Akkor jött a gimibe, amikor mi.- fogta a fejét Ashton.

-És nekem ezt honnan kellett volna tudnom?- tettem fel a kérdésemet értetlenül.

-Látod, ez a bizonyíték arra, hogy egyáltalán nem vagy tekintettel senkire.- vágta hozzám sértő szavait Luke.

-Hé, ez azért gonosz volt.- tettem a kezemet mellkasomra imitálva sértődöttségemet.

-Mindenesetre, miért is érdekel téged Michael?- kérdezte furcsállóan Ashton.

-Jófej srácnak tűnik.- jelentettem ki merő egyszerűséggel."

-Oh, hogy az..- kezdtem el ujjaimmal dobolni a padon.

-Oh, igen az. Annyira nem értelek. Nagyon különösen viselkedsz az utóbbi időben. Nem jársz velünk annyit bulizni, nem fűzöl lányokat, elhanyagolsz minket és a zenekart is. Most meg ez a hirtelen érdekeltség Michaellel kapcsolatban. Megváltoztál.- hajtotta le a fejét.

-Mert nem változhatok?- próbáltam vonzani a tekintetét.

-De, dehogynem. Csak furcsa. Legalább velünk törődj többet. Velem és Ashtonnal. Nem érdekelnek a többiek. Se a bulik, se Michael. Jó, a zenekar az érdekel.- mondta őszintén.

-Rendben, megpróbálok. Viszont akkor se megyek el a bulira.- folytattam a makacsságomat.

-Rendben, de ha megtudom, hogy nem vöröskével voltál, mint ahogy mondtad, esküszöm kapni fogsz.- mérgelődött, mint egy zsörtös öregember.

-Fogtam.- tettem fel kezeimet védekezésképp.

~❀~

Mikor végre az utolsó óra végigszenvedésének is vége volt és kicsengettek már mentem volna haza, amikor eszembe jutott Michael.

Basszus utálom, hogy mindig szaros igéreteket teszek.

Sikeresen elkaptam a folyosón a szekrényénél.

-Hali.- álltam meg mellette.

-Ne köszönj így, ez buzis.- jelentette ki. Érdekes üdvözlés.

-Oké. Szóval, ugye péntek délután van, gondoltam megkérdezlek, van kedved-e együtt lógni, vagy valami ilyesmi..?- kérdeztem tőle, figyelve, ahogy összefirkált könyveit a táskájába rakja.

-Nincs.- válaszolt, majd becsapta a szekrényét, majd felkapta a táskáját.

-Jó, oké figyelj. Egy buliba kellett volna mennem.- kezdtem bele.

-Jaj, nézd már. Valakinek milyen izgalmas élete van.- szakított félbe szarkasztikusan.

-Nem az a lényeg. Nem akartam elmenni, így azt mondtam Lukenak, hogy veled fogok lógni.

-Aha oké.- válaszolt flegmán. -És ez engem miért is érdekeljen? Bocs, hogy engem nem érdekel a sztár életed Hood. Vannak sokkal fontosabb dolgaim annál, hogy a szarságaiddal foglalkozzak. Mert nekem az életem nem a hülye bulikból és az ittas picsákból áll. Térj vissza az álomvilágodba, mert a valóság nem neked való. Kurvára nem érdekelnek se a kis barátaid, se te. Még akkor se, ha az egész életedet az orromra kötöd. Na szia.- ment ki a főbejáraton, mire én csak egy helyben, megdermedve álltam.