eccedentesiast ❀ malum

❀pt.3.: over and out❀

-Te meg hová mész?- emeltem fel a fejem a telefonomból a kanapén feküdve.

-Találkozok valakivel.- mosolyodott el.

-Na ki vele, kivel mész randizni?- néztem rá kíváncsian.

-Majd talán egyszer bemutatom. Talán.- kacsintott egyet, majd felkapta magára kabátját.

-Tudni akarom!- nyafogtam neki.

-A nővéred vagyok, olyan döntést hozok, amilyet szeretnék. Ha úgy érzem, hogy be akarom neked mutatni, akkor majd bemutatom. Na szia. Legyél jó.- darálta le szavait, majd kisietett a bejárati ajtón.

Király. Most mit csináljak?

~❀~

-Hihetetlen, Calum Hood másfél hónap után megjelenik egy bulin.. Mi lelt téged ember?- veregette meg a vállam Ashton.

-Komolyan, eddig az volt a gond, hogy nem jöttem, most meg már az, hogy végre idehurcoltam magam?- sóhajtottam fel.

-Na, tudod, hogy nem azért mondtam. Már hiányoltunk amúgy is. Tudod, nélküled nem olyan jó az egész.- mosolyodott el.

-Oh, üdvözlöm Mr. Hazugság, csak nem visszatért?- intett Luke.

-Miről beszélsz?- néztem rá furcsállóan.

-Michael minden pénteken egy bárban gitározik. És énekel.- fonta össze karjait mellkasa előtt.

-Ezt meg honnan veszed?- dőltem hátra magabiztosan.

-Michael egyik barátnője mondta.- mosolygott rám szarkasztikusan.

-Ahaa. Biztos.- próbáltam nyugodtan válaszolni.

-Szóval megtudhatnám, hogy hol is voltál péntekentént?- foglalt helyet mellettem Luke a fekete kanapén.

-Haver, engedd el. Had legyen már élete neked is. Azt csinál amit akar. Ha nem volt kedve velünk bulizni jönni, akkor annak biztos meg volt az oka. Nem gondolod, hogy az már egy kicsit gáz, hogy hazudnia kellett?- akadt ki Ash.

-Jó. Oké, befejeztem. Csak akkor meg nem értem miért nem ezt mondtad azonnal. Mármint, hogy csak simán nem is szerettél volna eljönni.- elmélkedett Luke rám bámulva.

-Ember, kb megfenyegettél, hogy ha nem lesz egy jó okom akkor kitekered a nyakam.- tettem magam elé kezeimet.

-Hé, azért ne túlozz.- emelte fel hangját.

-Fejezzétek már be.- választott szét minket Ashton.

-Inkább iszok valamit.- keltem fel a kanapéról, majd átvergődtem magam a tömegen.

Normális az, ha undorodok attól, ha egy fiú és egy lány csókolózik? Mert szerintem undorító. És én is ezt csináltam. Ismeretlenekkel. Úgy megutáltam a régi Calumot.. Meg a lányokat is. Szarnak kellett olyan meggondolatlannak lennem.

Még ha járnának normálisak a sulinkba, nem csak ribancok. Vagy csak én nem veszem észre őket?

A konyhában megragadtam egy üveget. Nem tudom mi volt benne, de ütött már az elejétől. Ez kellett most nekem. Semmi más nem hiányzott a buliból.

Ezzel legalább elfelejthetem a dolgokat, nem igaz?

Pár korty, vagy talán pár üveg után.. Már magam sem tudom, de eléggé bódultnak éreztem magam.

-Van itt valaki aki ismeri Michael Cliffordot?- ordítottam el magam a konyha közepén.

Egy csaj odajött hozzám.

-Én ismerem.- mosolygott rám félénken.

-Melyik az a bár ahol zenél?- támaszkodtam meg a márványpulton, mielőtt összecsuklottak volna lábaim.

-Wrong Way. Pár utcányira innen. De hé, jól vagy?- simogatta meg a karom.

-Igen, ne érj hozzám.- toltam el kezét magamtól. -Nem bírom a lányokat.- nevettem el magam.

-Oh, bocsánat, nem tudtam, hogy meleg vagy..- lépett kissé távolabb.

-Nem vagyok meleg. Úgy értettem a nyomulós lányokat. Na most mennem kell. Szia.- nyújtottam el az a betűt, majd kisiettem a hátsóajtón.

Elindultam a bár felé, nagyjából tudtam hol van, megfordultam ott egyszer-kétszer.

A kert szintén tömve volt emberekkel.

-Te meg hova mész?- állt elém Ashton és Luke.

-Nem rátok tartozik.- mondtam morcosan, majd megpróbáltam áttörni az utat közöttük, de a vége csak az lett, hogy seggre estem a füvön.

-De, mert kibaszottul berúgtál és ha elütnek, mi leszünk itt akik legközelebb állnak hozzád.- oktatott ki Luke.

-Mi lenne ha hagynátok végre élni? 6 éve legjobb barátok vagyunk. Körülöttetek forog az egész napom és már elegem van belőletek. Nem kicsit. Úgy viselkedtek velem mint a kibaszott bébicsőszök. Nincs szükségem rátok, menjetek a picsába.- mondtam nekik az átlaghangerőnél jóval hangosabban, mire realizáltam, hogy a tömeg csendben figyel ránk. A zene is elhallgatott.

-Felbasz ez a csend.- köpte oda nekem szavait Ashton, majd visszamentek a házba.

Felkeltem a földről, majd leporoltam a nadrágomat.

-Mivan, nincs jobb dolgotok?- ordítottam az emberekre.

Elegem van.

Kifutottam a kapun. Egészen a bárig.

Volt egy utca, ahol egy kicsit eltévesztettem az irányt, de végül odataláltam.

Lábaim gyengék voltak, az alkohol hatása erősen élt bennem.

Betévedtem az ajtón, majd azonnal észrevettem a színpadon egy széken ülő vöröskét egy gitárral a kezében. Bámult valamit. Tekintete egy túl ismerős lila hajra vezette tekintetemet.

-Crystal..? Nem azt mondtad, hogy randid lesz?- kérdeztem nővéremtől.

-De.- válaszolt röviden. -Ő ott a barátom, Michael.- mutatott a színpad felé.