|I. fejezet|

22 0 3
                                    

A lány

Aznap mikor végre 16 éves lettem eldöntöttem hogy nem fogok bedőlni mindenféle helyes srácnak... vagyis azt hittem hogy elsöntöttem.

Pár héttel az ünneplés után jutottam el odáig hogy miért is tettem meg ezt az ígéretet ha senki sem érdeklődik irántam aztán...

Aztán másnap behívtak az igazgatóiba. Miközben sétáltam fel a második emeletre azon gondolkoztam mi lenne ha megkérném apámat arra hogy magántanuló lehessek hiszen a suliban senki nem akar megismerni, senki nem akar a barátom lenni akkor ennyierővel minek járjak be. A nagy gondolkozásom közepette azt vettem észre hogy már az ajtó előtt vagyok.- Hívatott Mr. Hammington?—fel sem néztem hiszen biztos voltam benne hogy valami rosszat csináltam ezért úgy tettem mintha szégyellném magam.- Igen. Kellenne egy kis segítség a fiatalembernek. Arra gondoltam te lennél a legalkalmasabb hiszen nem lesz semmi baj hogyha kihagysz egy kémia órát mivel mindenből szín ötös vagy.— na itt azért már fel kellett néznem.- Hát öhm nem tudom hogy ez jó ötlet lenne de ha maga mondja szívesen segítek.- Rendben, szóval arról lenne szó hogy biztosan tudod hogy idén lesz a nagy mérkőzés kosárlabdából és a csapatkapitány akit most itt láthatsz segítségemre számít egy segédedzővel mert szegény Mr. Gerett úr már kezd öregedni. Arra gondoltam segíthetnéd őket.

-Én mind eközben a földet pásztáztam.- Még nem tudom. De nyugodjon meg holnapra eldöntöm.

-Rendben de ha már ma sikerülne döntenie az edzés 5-kor kezdődik.

- Értettem köszönöm. Viszontlátásra. Szia.-Nem tudtam milyen döntést hozzak de muszály lesz tovább lépnem a baleseten. Ha már jégkorcsolyázást abba hagytam akkor legalább nekik segíthetnék. Hiszen belőlük még lehet valami.
••••••••••••••••••••••••••••••

Amikor már az utolsó fárasztó óráról jöttem ki a csengetés után. Oda kullogtam a szekrényemhez kivettem a tesizsákom és indultam az öltözők felé. Amint megéreztem az izzadt szaggal kevert dezodor ilattot egyből meg akartam fordulni de tudtam innen nincs menekvés és inkább nem menekültem Mrs. Gold elől. Gyorsan átvettem a cuccom és be siettem a terembe.

-Tornasor most.-Sípolt egyet.-Ms. Jordan hiányzik valaki?-Hát persze hogy tőlem kérdezte.

-Nem tanárnő, tudomásom szerint nem hiányzik senki.-bólintott.

-Rendben akkor ma bejönnek hozzánk a kosárlabdások mert gyakorolniuk kell a nagy meccsre.- Na már csak ez hiányzott. Gondoltam magamban. Erre az összes kosaras srác bejött. Hát persze hogy mindenki elkezdett tapsolni. Na persze én  nem.

-Akkor srácok nyomjunk egy meccset.- Kiáltotta az a srác aki kémiából az igazgatónál volt. Amúgy jófejeknek tűnnek de az összes egy bunkó seggarc, már elnézést a kifejezésért.

Annyira magamba méjedtem hogy csak arra eszméltem fel hogy a labda amivel a srácok játszottak elém pattant.- Hé kiscsaj.-szólt felém ha jól tudom Matt.-Igen te ott a padon. Visszadobnád légyszi?!

-Matt inkább menj oda érte a csaj azt se tudja mi az.-nevette el magát az igazgatóis srác. Csak azért is felálltam megfogtam a lábdát becéloztam a szemben lévő palánkot és eldobtam a labdát. Mindenki csak nézte ahogy a labda repül az égen. Majd percek után a labda csont nélkül landol a palánkba. Na meg persze olyan jó volt az időzítés hogy pont megszólalt a csengő.

-Ezt kapd ki seggfejkém.-Tátogtam el neki majd fel mutattam a középső ujjam és elindultam az öltözőbe. Átöltöztem és elmentem a kedvenc helyemre. Méghozzá egy cukrázdába de nem akármilyen volt. Ott volt a legfinomabb sütemény a földön.

-Hello Jess.-Köszöntem az idős hölgynek aki a pult mögött állt.

-Oh Rebeka. Olyan régen láttalak. Hogy megnőttél.

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Mar 18, 2018 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

Lehullott levelekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora