Goodbye

HELLO

Még mindig emlékszem arra a napra..Mintha tegnap lett volna. Az első nap az általánosban. Igazából..ha belegondolok, nagyon rég volt. Allig vártam azt a napot. A legtöbb gyerek nem így van ezzel. Korán felkeltem, mert már nem tudtam aludni az izgatottságtól. Anyáék viszont még tudtak volna..csak én nem hagytam nekik. Az öcsémet viszont nehezebb volt kikelteni az ágyból, ő mindig túl mélyen alszik. Mégcsak nem is reggeliztem, annyira siettem a suliba, ahova anya kísért el. Ő nem volt annyira aktív, mint amennyire én. Mikor beértem a suliba, ha jól emlékszem, pont az a látvány fogadott, mint amilyet vártam. Egy nagy épület,hosszú folyosókkal, rengeteg teremmel, sok paddal..és még több (kényelmetlen) székkel. Az osztály 26 főből állt, és mind aranyosnak tűnt. Igazából majdnem mindenkit ismertem már az oviból, mert egy csoportba jártunk. Az osztály főnököt rögtön megkedveltem. Valószínűleg azért, mert ő már nem úgy beszélt hozzánk mint az óvódában. Azt hittem, az iskolában minden tökéletes lesz. Azt hittem, hogy ez egy elég jó kezdés volt ahhoz, hogy az ott el töltött éveim csodásak legyenek. Naív, kicsi Lindy.

Ó, igen. Majdnem elfelejtettem. A nevem Lindy. Lindy Carpenter. Egy átlagos életet élő, 15 éves lány vagyok.  Californiában élek, ami baromi gyönyörű hely. Első olvasásra talán nem tűnök túl érdekesnek. Nem is gondolom, hogy az lennék. Ezzel ellentétben, a körülöttem történő események már nem olyan unalmasak. Legalábbis szerintem.