Goodbye

MAYBE (1. rész)

2011. Szeptember 1. (Csütörtök)

   Igazából itt kezdődött minden. Ekkor viszont még fel sem tűnt. 3. osztály, első nap. Már nem sok új dolgot tartogatott számomra az iskola. Mindig elvoltam a magam kis világában. Nem nagyon figyeltem a körülöttem zajló dolgokra, és már bele szoktam az iskolába. Egyetlen egy barátnőm volt az iskolában, Abigel Woods. A legjobb barátnőm, akit születésem óta ismertem, Taylor Grey, másik iskolába járt. Mégis sok időt töltöttünk együtt, amikor csak tudtunk.
   Szóval.. a 3. osztály 1. napjánál tartottam. Bocsánat, elkalandoztak a gondolataim. Sokszor megesik. Túl sokszor. Sokan rám is szóltak már, hogy jobban kéne figyelnem..Talán hallgatnom kéne rájuk.Általában ez nem sikerül.Nem tudom megmondani az okát, egyszerűen csak ilyen vagyok. Szörnyű szokás. Ééés..már megint.. Bocsánat, tényleg leállok.
   Na, szóval. A gyerekek többsége 3.-ban még úgy ahogy elviseli az iskolát. Akkor még nem is olyan nehéz. Ez szerintem afféle szemfényvesztés. Elhitetik velünk, hogy "Húú milyen csodás dolog az iskola" és hogy "milyen egyszerű" és "mókás".. Igen, alsóban ez még így folyik. Az élet itt még egyáltalán nem bonyolult. A gyerekek barátok, aztán nem barátok..majd hirtelen újra. Elveszik a másik ceruzáját, majd megrágva visszaadják, a másik ezért elveszi a radírját és a ceruzájával megszúrkálja..és pár perc múlva együtt nevetnek. A kisfiúk idegesítik a kislányokat, a kislányok sokat nyafognak a kisfiúk miatt.. Nem túl jó helyesírással megírt szerelmes levelek.. A folyosón rohangáló kisgyerekek sokasága, akikre nem győznek rá szólni a tanárok, hogy ne futkossanak, mert balesetveszélyes. A szünetekben az udvaron való játszadozás, amikor a gyerekek megvadulnak. Nem viccelek. Az egyikük egyszer azt játszotta, hogy egy kiskutya, és megkergetett. Megjegyzem, négykézláb.
  Igen, az általános.. Szép és jó :D Csak akkor nem.. ha fel lép egy új érzés, amivel nem tudsz mit kezdeni.
  

Beérkeztem az iskolába. Őszhöz képest nagyon szép idő volt, a napsugarak az ablakokon keresztül beragyogták az iskolát.Mindig imádtam mikor sütött a Nap, a világ gyönyörű helynek tűnt tőle.
   Abigel a lépcsőknél várt rám, ahogy mindig tette, és együtt mentünk be a terembe. Az osztály nagyja már bent beszélgetett és nevetgélt, viszont mikor mi megérkeztünk, elhalkultak. Na igen..Ők nem nagyon szívleltek minket. Mondhatni, az érzés kölcsönös volt.
 Nem sokkal később már mindenki megérkezett. Csengetéskor belépett a terembe az osztályfőnök. Mindig nagyon bírtam Miranda nénit, ő volt a kedvenc tanárom. Jó kedvvel köszöntötte az osztályt, és megkért minket, hogy álljunk fel. Ezt kicsit furcsállottuk, mert általában nem így szokott kezdődni az első nap, első órája. Miranda néni bejelentette az osztálynak, hogy a tavalyi órákon való viselkedésünk miatt ülésrendet fog kialakítani, fiú-lány párokban. Ennek nem nagyon örültünk, főleg én nem,mert a fiúkkal nem ápoltam túl jó viszonyt. Már majdnem mindenkit leültetett egymás mellé, csak Max Peters és én maradtunk, na meg a középső padsor utolsó padja. Az lett a mi helyünk. Mint kiderült, egészen 4. osztály végéig. Különösebb problémám nem is lett volna ezzel, mondjuk.. ha beszéltem volna valaha Max-szel. Miranda néni azt mondta, hogy nagyon sokat törte a fejét azon, hogy kiket ültessen össze és hogy mi szerint. Kiderült, hogy az alapján döntött, hogy kiket lát  összhangban. Ez eléggé meglepett, mivel még soha, de tényleg soha nem beszéltem Max-szel. 
  Max mellett ülni nem is volt olyan rossz, mint gondoltam..valószínűleg, mert nem is szóltunk egymáshoz. Jó kis évnek ígérkezett..
   -Szia, Max Peters vagyok.-mondta, mire összeráncoltam a szemöldököm.
  -Tudom, 2 éve egy osztályba járunk.-válaszoltam.
  -Csak gondoltam biztosra megyek, Lina :D ..
  -Lindy. A nevem Lindy..
  -Oh..bocsii, Lindy. -igyekezte aranyosra venni a figurát, de kicsit azért láttam rajta, hogy szégyelli magát.
Ez volt az 1. beszélgetésem Max-szel. Nem ígérkezett túl jó kezdetnek. Ezután egész nap kínosan ültünk egymás mellett és egymásra sem néztünk. Ez lett volna az a nagy összhang? Nap végén, mikor épp készültem haza menni, eleredt az eső, aminek egyáltalán nem örültem, tekintve hogy sétálva kellett haza mennem, és nem laktam valami közel a sulihoz. Gondolkoztam, hogy elinduljak, vagy megvárjam míg enyhül egy kicsit, amikor valaki hirtelen mellém lépett egy esernyővel.
  -Lina..
  -Khm.. Lindy -mondtam, anélkül, hogy Max-re néztem volna. Talán mégsem szégyellte magát annyira, mint gondoltam.
  -Tudtam ám.. :D - igyekezte feloldani a feszültséget, amit okozott, de nem nagyon ment neki.       -Jönnek érted, Lindy?- kérdezte, próbálva terelni a témát.
 -Nem, a anyuék még dolgoznak, az öcsémért pedig a mama ment el az oviba.-mondtam.-Érted jönnek?-kérdeztem vissza.
-Nem, az én szüleim is dolgoznak. Van esernyőd? Nagyon esik, meg is fázhatsz.-mondta, kissé aggódva.
-Nincs esernyőm, de nem kell félteni. Haza tudok menni az nélkül is.-mondtam.
-Biztos nem hagyom neked Lindy, hogy egyedül menj haza a szakadó esőben esernyő nélkül!- mondta ellenmondást nem tűrően. Egészen aranyos volt. A kis Max, a zöld csillogó szemével, barna, kócos hajával és kisfiús hangjával.
 -Nem kell engedélyt kérnem tőled :D- mondtam neki nevetve, és elindultam az esőben.Hirtelen utánam futott, és a fejem felé emelte az esernyőjét. Nem hittem, hogy komolyan gondolta, de tényleg nem hagyta, hogy egyedül legyek. Még az sem érdekelte, hogy ő így később ér haza.
  -Max, neked is haza kell menned, te is megfázhatsz.-mondtam.
  -Ne félts engem, Lindy! :D Nem lakom olyan messze-válaszolta, és azt hitte lerendezi ennyivel.
 -Max, te a másik irányba laksz.-mondtam furcsállva.
 -Az meglehet, de nem érdekel. :)- akkor ezt megbeszéltük.. (Gondoltam magamban)
Ezután már nem szóltunk egymáshoz, míg a házunk elé nem értünk.
 -Hát..itt is vagyunk :D -mondtam.
 -Hű, Lindy nagyon szép házatok van! :)-mondta elcsodálkozva.
 -Köszi Max :D És azt is, hogy haza kísértél.-mondtam mosolyogva, mert ennél aranyosabbat még nem tettek addig értem, mondjuk még csak 3.-os  voltam. -Most már menj, Max,haza kell érned.
 -Rendben. Szia, Lindy. Hétfőn tali :D
Ezután Max-et egy hétig nem láttam. Be kell vallanom valami hiányzott akkor, de nem tudtam volna megmondani mi volt az. Soha nem hittem volna..hogy..

TALÁN, Max Peters lehet az..