Egy vámpírlány napjai

~PROLÓGUS~

-Am! Kelj fel! Elkésel a suliból! - hallottam a bátyám hangját a nappaliból. Lassan kikászálódtam az ágyamból. Ez lesz az első napom az új sulimban. 10-es leszek.

A nyáron költöztünk ide. Már egészen otthonos lett ez a ház. Szürkére festett falak, rajtuk poszterekkel, az ágyam melletti ablak, miből esténként halvány fény szűrődik be, az ágytakaróm, amit még apukámtól kaptam, mikor még élt...

Ma egy vörös hosszú újjú felsőt veszek fel, rá egy fekete bőrdzsekivel, fekete farmerrel és magasszárú csizmával. Ez tükrözi a személyiségemet.

Vámpír vagyok. Egy 15 éves vámpírlány. Szemem színe alapjáraton vörös, de kedvemre tudom változtatni. Hajam színe gesztenyebarna. A vámpírfogaimat is eltudom rejteni. Egy átlagos kamasznak nézek ki.

Elmentem fogat mosni, majd lassan lebaktattam a lépcsőn, ahol Dominik, a bátyám már várt rám, hogy együtt menjünk suliba. Ő 12-es lesz ebben az évben.

Ő is és anyám is vámpírok. Van egy tévhit rólunk, vámpírokról. Nem élünk örökké. Az életkorunk attól függ, hogy megtaláljuk-e azt a személyt, (legyen, az ember, vagy vámpír) akivel leélhetjük az életünket. Ilyenkor meghosszabbodik az életünk. 1-2, vagy akár 10 évvel is. Ha viszont meghal az a személy, akkor ugyanannyi évünk marad, amennyit a sors nekünk szánt. Én nem remélem, hogy valaha is valaki szeretni fog engem a családomon kívül.

A vámpírok ellenségei a farkasok. A vámpíroknak szigorú törvényeik vannak. Nem barátkozhat a két faj egymással. Nem is lehetnek szerelmesek. Mert, ha mégis megtörténne, a Tanács egy varázsló kezeibe küldené az illetőket kísérleti alanyoknak. És az akár halálos is lehet.

Dominikkal elindultunk a suliba. Alig két saroknyira van a házunktól. Éreztem, ahogy a finom szellő simogatja az arcomat. Becsuktam a szemem, és úgy mentem tovább a bátyám mellett. Hallottam, ahogy a madarak csiripelnek, mókusok törik a diót, emberek beszélgetnek...

-Am, vigyázz!-kiáltott a bátyám, megragadta a kezem, és visszarántott. Ekkor vettem észre, hogy kishíján elütött egy autó.
-Észnél vagy?! Figyelhetnél jobban! Jól vagy? Gyere!-ez a bátyám. Először jól leszid, hogy mit képzelek magamról, aztán rögtön sürgölődik körülöttem, hogy nem esett-e bajom.
-Jól vagyok.-mondtam rekedtes hangon.
Tovább mentünk. És ekkor elértünk az iskola kapujához. Innen egyedül kell mennem. Vettem egy nagy levegőt, és beléptem.