Beléptem a suliba. Diákok szállingóztak befele órára. Én egyből a portás néni felé vettem az irányt. Kedves volt, elmagyarázta merre találom a termünket, hol van a lány wc-és öltöző. Azt is elmondta, hogy 10.a-s leszek. Szerintem boldogulni fogok.
-Héé!-futott utánam egy velem egykorú, szőke haja válláig érő, vékony lány. -Te vagy az új diák, igaz? Én Jessica vagyok. A 10.a-ba fogok járni. Te is?-kezdett rögtön kérdezősködni. Na már csak ez hiányzott, hogy rám tapadjon.
-Ja, új vagyok, egy osztályba járunk, de még dolgom van, megyek.-zavartam le gyorsan, majd elindultam egy folyosón. Még utánam kiabált egy olyat, hogy "De még a nevedet sem tudom!". Utána gondolom elment.
Én a maradék 5 percben még járkáltam a folyosókon, körülnéztem, hogy azért tudjam mi merre van. Láttam plakátokat, lehet nevezni versenyekre. Irodalom verseny, torna verseny, matek verseny, rajz verseny... és még rengeteg más dolog. A rajz versenyt megnézném. Az egyetlen dolog ami tényleg jól megy, az a rajzolás.
Csengetés után értem a teremhez. Benyitottam.
-Oh, bizonyára az új tanuló. Én vagyok az osztályfőnök, Mr.Hawkins. Kérlek mutatkozz be pár szóval!-köszöntött az ofő.
-Sziasztok!-néztem az osztály felé. 12 csillogó szempár meredt rám. Belekezdtem.-Én Amanda Price vagyok. Nyáron költöztünk a közelbe a bátyámmal és anyámmal. Apám meghalt, mikor kicsi voltam.
-Köszönjük, kérlek ülj le Ethan Grous mellé.-mutatott egy szőke hajú, fekete szemű srácra. Én elindultam és leültem.
-Szia!-mosolygott rám. Én köszönés képen biccentettem egyet.
-Van kedved suli után találkozni?-kérdezte csillogó szemmel. Én haboztam.
-Ethan Grous! Ha úgy is beszélhetnéke van, mondja el, hogy mit mondtam az elmúlt 3 percben!
-Rendben tanárúr.-azzal felállt, és beszélni kezdett.
Én teljesen ledöbbentem. Velem akar találkozni?! Mi ütött belé?
Visszaült a helyére, és utána már rám se nézett. Komolyan, a fiúkon nem lehet kiigazodni.
Körbenéztem a teremben. Egy fekete hajú lány épp engem nézett. A szeme tengerkék volt... de átváltozott vörösre, aztán vissza kékre. Ezek szerint vámpír.
Csengettek. Éppen pakoltam a cuccaimat, és mikor felálltam, odajött hozzám Ethan, mellette egy éjfekete hajú, zöld szemű sráccal.
-Am, ő Kyle Winters.-mutatta be Ethan.
-Hello-köszöntem.
Erre Kyle mormogott valami köszönés félét. Furcsán néztem rá. Állta a pillantásom. Egy darabig néztük egymást, majd elfordult.
-Bocs miatta, nem szeret ismerkedni-mentegetőzött Ethan, mire Kyle odasúgott valamit neki. A vámpírhallásomnak köszönhetően hallottam. Ennyit mondott: vámpír.
Úgy tettem, mintha nem hallottam volna. Ethan bólintott.
-Bocs Am, mennünk kell.-azzal elsiettek.
Honnan tudta Kyle? És miért ilyen velem? Tényleg nem értem a pasikat...
YOU ARE READING
Egy vámpírlány napjai
Vampire"-Miért vagy ilyen bunkó velem?-kérdeztem. -Muszáj annak lennem.-mosolyodott el, majd elment." "-Megszegtük a szabályokat.-mondtam félig mosolyogva. -Nem tehetünk róla.-mosolygott vissza rám. -Jogos."
