𝔾𝕆 𝕃𝕆𝕍𝔼 𝕐𝕆𝕌ℝ𝕊𝔼𝕃𝔽

Színpadon a GO LOVE YOURSELF

Robert
Nem akartam ott hagyni, de anyám nem maradhat egyedül. Gyorsan hazasiettem. Otthon ő várt rám.
-Hej, hej, szállj le a földre! Látszik rajtad sikerült megbeszélnetek.- ledöbbentett a poénos hozzászólása már rég nem mondott ilyeneket.
-Igen. Beszélgettünk azért maradtam el sokáig.
-Semmi baj! Az ilyet meg kell rendesen beszélni! Név?
-Milyen név?
-Van már nevetek? Ha már duó vagytok, kell egy név.
-Öhm... ezt azt hiszem nem beszéltük.
-Akkor arra is sort kell kerítenetek. Saját dalok vagy feldolgozások?
-Is-is.
-Az jó lesz... sok sikert hozzá fiam. De most le kell feküdnöm. Ha megbocsájtasz.
-Nyugodtan anya. Csak nyugodtan.- elment a szobácskájába. Régen volt már ennyire személyeskedős. Apám eltűnése óta nagyon fiamnak sem szólított. De ez a nap egy áttöréssé vált. Büszke voltam rá hogy énekelhetek. Holnap már kezdünk is. De hogy kit kezdek a lámpalázammal az rejtély. Soha nem énekeltem közönség előtt. Pláne nem duettben. Vajon Trey izgul? Nem tudom kiverni a fejemből. Tetszettek neki a dalok. De még mennyire! A legkomolyabb dalom választotta. Nem akartam neki mondani, hogy majdnem mindegyikre van egy zenei alapom. Hallani akarom, ő mit képzel el rájuk. Holnap még bizonyos hogy feldolgozásokat éneklünk. Talán ma ihletet kap és kész lesz a dalom is. De ténylegesen kellene egy jó név. Egy egyedi. Amiről mindenkinek mi jutnánk eszükbe.  Valami találó. Egy igazán jó.  Majd közösen megtervezzük.
Másnap alig aludtam. Az izgalom dolgozott bennem. Trey mit érezhet? Elkészültem gyorsan, halkan. Elmentem fodrászhoz és csak úgy indultam a bárhoz. Trey ott várt rám. Ő is ingben volt, mint én ő kékben, én pedig zöldben. Egymásra emeltük a tekintetünket. Villant valami a szemébe. Elbizonytalanított. Talán ő is...? Nem! Koncentrálj! Félmosollyal próbált nyugtatni. Felkonferálás nem volt csak elénekeltünk egy órán keresztül. Taps volt, ami már egész biztató. Mást nem is nagyon várhattunk ezektől a csőcselék emberektől. Trey és az én hangom összekapcsolódott. A végére hagyta a dalom. Az én dalomat. Sosem gondoltam, hogy ezt mondom majd. Trey máshogyan oldotta meg a ritmust, mint én. Az enyém lassabb volt, bátortalanabb. De az övé! Szárnyalt! Meghajoltunk és levonultunk a „színpadról”. Taps nem maradt el. Kicsit gyér volt, de elsőre megteszi. A tulaj belelkesedett értünk. Elismert minket:
-Fiúk!!! Le a kalappal. Féltem, hogy milyen lesz, de ilyet!? Te, Rob! Sosem tudtam milyen jó hangod van! Van már nevetek vagy akármi?
-Nos, még nem...-kezdtem volna bele de Trey közbe vágott.
-Nekem lenne egy ötletem- mondta és felém fordult. Kérdőn felemeltem a szemöldököm. Kíváncsivá és izgatottá tett. Ezek szerint foglalkozott a témával- Mit szólnál a Go love yourself névhez?
-Ez, de jó! Szuper! Klassz!
-Nekem megfelel.-próbáltam gyorsan válaszolni, mert féltem, hogy a főnök elmond még minimum hat jelzőt hogy milyen jó ez a név. Bevallom meglepett. Tetszett, de meglepett. Go love yourself? Nos, nekem tetszett.
-Akkor meg is volna a név.
-Csináljunk plakátot? Logót?- Mr. Morgan rámozdult a témára.
-Azt hiszem kéne. De egy kis csapat építőt terveztünk és azon mindent megbeszélünk.- terveztünk?! Jól hallottam? Erről nekem nem is szólt semmit. De nem buktatom le így csak bólogattam. Majd kiléptünk az utcára.
-Csapat építő?
-Más nem jutott eszembe. Mondjuk, lehet, hogy tényleg szükségünk lenne rá. Ha nincs más dolgod.
-Ráérek.
-Remek. Tudok is egy kávézót a közelben. Hangulatos és otthonos.
-Jó akkor menjünk is!
Elindultunk. Ő hatalmas léptekkel egyenletes tempóban haladt. Néha kifulladva értem csak utol. Magába mélyedt. Látszott az arcán. Én pedig szótlanul figyeltem. A kávézó egy kis utcában volt ahová elég nehéz eljutni, ha nem ismered elég jól a várost.  Kinyitotta nekem az ajtót és én beléptem. Megcsapott az erős kávé illata majd leültünk egy asztalhoz. Egy ideig csak néztem őt. Néztem, ahogyan asztalunkhoz hívja a pincért. Egy capucinót kért. Én is azt kértem. Míg vártunk a kávékra néhányszor hátra fordult. Kerülte a tekintetem. Amit nem is csodáltam. Ő nem olyan volt, mint én. Közben odakint elkezdett esni a hó. Már csak egy hét van az évből. Belegondolni is furcsa, hogy aki megváltoztatta az évem az velem szemben ül, és alig ismerem. De valamiért szeretem. Vagy ha nem is szerelem, de vonzalom. A kávék gőzölögve érkeztek meg elénk. Trey felkapta a magáét beleszagolt finoman és belekortyolt. Túlforró lehetett, mert egy kicsit rándult egyet. Bizonyosan megsütötte a nyelvét. Elmosolyodtam. Az én kávém még az asztalon hűlt. A kis kék csésze arany szegéllyel visszatükrözte a társam, aki pont engem nézett. Ráemeltem a tekintetem. Csak nem fogunk itt egész nap csendben ülni? Kezdeményeznem kellett
-Hogyan jött ez a név? -rendesen megrémült a hangomtól, ahogyan megtörtem a csendet.
-M-Milyen név?
-Hát a duó nevünk...
-Ja! Hát tegnap gondolkodtam rajta és mivel az önbizalommal kapcsolatosak a dalszövegeid így ez jutott eszembe. – éreztem, hogy elpirultam. És ő elmosolyodott!
-Ó. Értem...
-Szerény vagy a szövegeidhez képest. Erősek és gyönyörűek.
-Köszönöm.
-Ezeket meg sem kell komponálni! Maguktól adódnak a dallamok. Talán te zenére írtad?
-Igen gitározom hobbi szinten.
-Huh, te jó sok mindenhez értesz!
-Próbálkozok.
-Dicséretes.
-Az.
Belekortyolt a kávéjába. Már nem volt meleg az arckifejezéséből ítélve.
-Ki fog hűlni!- felemeltem a szemöldököm.
-Mi?
-A kávéd.
-Valóban!- Trey figyelésében el is felejtkeztem inni. Miután megittuk a kávékat elkezdtünk beszélgetni. Megnyílt előttem. Jól esett, hogy a bizalmába fogadott. Jó társakként váltunk el 2 óra múlva. Kiadós beszélgetés volt rengeteg témát érintve. Egyedül él, szüleit meggyilkolták, rendőr is akart lenni az eset miatt. De hála istennek nem az lett. Ha az lett volna talán nem is találkoztunk volna, nem? Végzetes hiba lett volna elpazarolni a tehetségét.
Hazamentem és elújságoltam anyámnak a helyzetet. Anyám életre kapott ebben a pár napban. Végezte a házkörüli munkákat, viccelődött. Ennyi idő kellett neki ahhoz, hogy mindent feldolgozhasson? Nem baj én meglehetősen türelmes vagyok. Nem kell sietni azzal, hogy, megváltozzon.
Az ágyban fekve megmosolyogtattak a mai nap emlékképei. Milyen jó volt ez a nap! A legjobb az évben. Eddig...