My suggar sweet Daddy

2.rész

Mr. Styles meg sem várta a válaszomat, vagy hogy egyáltalán bemutatkozhassak, megragadta a karomat és kitolt az ajtón. Még mindig kábultan figyeltem, így akkor sem ellenkeztem, amikor beültetett egy fekete autóba és átnyúlva fölöttem bekapcsolta az övemet. A keze súrolta a combomat, mire mintha megrázott volna az áram magamhoz tértem.

-M..ment volna m..magamtól is!-dünnyögtem, mire csak fölhorkantott és rám vágta az ajtót. Megkerülve a kocsi elejét, beült mellém a kormány mögé és beindította a motort. Kikanyarodtunk az árvaház udvaráról és a főút felé vettük az irányt. Végre sikerült összeszednem a bátorságom és oldalt rápillantottam. Az árvaházban nem vettem észre a gallérja mögül kikandikáló tetoválást, de most a napfény megvilágította. Följebb vándorolt a pillantásom, egyenesen a szájára. Arra a szép szív alakú szájra. A ruháira lestem, és be kellett vallanom volt stílusa. Az a szürke zakó..

-Ha befejeztet a bámulásomat, akár le is vehetnéd azt az ocsmány pulóvert!-szólalt meg hirtelen azon a rekedtes hangján, mire én összerezzentem és valószínűleg értetlenül meredhettem rá, mert megismételte.

-Pulóver. Ocsmány. Szótagoljam lassabban?-kérdezte gúnyosan ,mire összehúztam a szemem.

-Már elnézést, de nem vagyok hülye! Elsőre..

-Azt mondtam vedd le a pulóvert!-ordított rám, mire a ruhadarabhoz kaptam. Nem vehettem le, hisz nem volt alatta más, csak egy narancssárga melltartó.

-Na mi lesz Babygirl? –dobolt a kormányon, és szigorúan meredt az útra.

-Mr. Styles...nem vehetem le, mert izé..

-Miért?-nézett rám, először az árvaház óta, és nyomban befogtam a számat. Azok a zöld szemek szinte mágikusan vonzották a tekintetemet. Mintha csomót kötöttek volna a nyelvemre, úgy szenvedtem ezzel a pár szóval.

-Mert..mert..-a kocsi fékcsikorgása mentett meg a választól. Egy modern, szinte vadonatúj ház előtt parkolt le, és kipattant a kocsiból.

-Igyekezz már!-szólt hátra, mire én nagy nehezen kivergődtem magam a járműből és a zsákomat magamhoz szorítva utána mentem. Ha eddig a külseje elvarázsolt, a modora mindent elrontott. Ennél az emberek még a kutyákkal is kedvesebben beszélnek! Kinyitotta a bejárati ajtót és nyitva hagyta, hogy én is beléphessek. Soha nem jártam még ennél modernebb, drágább, és....és tisztább lakásba. Egy porszem sem volt a bútorokon, és az egész olyan volt, mintha egy IKEA katalógusba csöppentem volna. Egy falépcső vezetett föl az emeletre, de Mr. Styles a nappaliba vezetett és a kanapé felé intett, hogy üljek le. Mivel nem tehettem mást, engedelmeskedtem neki és leültem.

-Nos, Tessa. Mivel mostantól velem fogsz élni, be kell vezetnünk néhány szabályt. –mondta, és megigazítva a nadrághát, ült le velem szembe, kis üvegasztalra, hogy köztünk csak 10 cm távolság volt. Idegesen mocorogni kezdtem, frusztrált a közelsége!

-1. szabály: Mindig azt csinálod, amit én mondok, vagy büntetés jár érte.-morogta és mélyen a szemembe nézett. Levegő után kaptam. Mi lehet a büntetés? Meg akar verni?! Esetleg nem ad enni? Nem hagyott több időt töprengeni, folytatta is a listát.

-2. szabály: Rendet tartasz magad után, vagy büntetés jár érte.-hajolt közelebb még mindig a szemembe mélyedve. Megcsapott az erős férfias illat, és igyekeztem minél jobban a kanapé párnái közé süllyedni.

-És az utolsó szabály.-jött még közelebb,kezeit a kanapé támlájára támasztva a fejem mellett, mintha csak egy erős vasrács lenne. –Hívj mindig Apucinak, vagy büntetés jár.-suttogta a fülembe, és a lélegzete a nyakamat csiklandozta.