Egy RoCk€R Agymenései

A Halál szelleme

Arcát a pestisdoktor maszkja fedte, de csillogó vörös ajkai közül kibúvó hegyes szemfogai így is tökéletesen látszottak. Hosszú, fekete haját lágy szellő lengette. Fedetlen, barna bőre csillogott a hold gyér, kékes fényében.
Hatalmas, fekete szárnyait szélesen kitárta nyújtózkodás közben, így láttatva kidolgozott izmait és kidagadó ereit tökéletes testén.
Lábai helyén kígyó szerű, pikkelyes farok tekergett, félig egybeolvadva a kék köddel, ami közvetlenül a föld felett varázsolta félelmetessé az erdő félhomályát.
Mellkasa észrevehetően emelkedett és süllyedt. Minden levegővétellel mély, hörgő hangot hallatott, mintha egy sebzett állat lenne.
Figyelmét az előtte fekvő, félig már élettelen őz sutának szentelte, kinek kínjait a férfi is átélte. Tenyere az állat lapockáján pihent, ujjai lágyan fúródtak a puha, rövid szőrbe, majd bőrbe.
Kézfeje lassan áthatolt az izmokon és csontokon, mígnem elérte a lassan, aprókat dobbanó szívet.
Halkan felnyögött fájdalmában, mikor megmarkolta azt, majd hirtelen mozdulattal kitépte a helyéről, ezzel megszüntetve a négy lábú szenvedését és a sajátját is.
Lucas sokáig hajolt még az élettelen test felett, maszkja alól hullatva gyémánt színű könnyeit a kikerekedett, üveg golyóra emlékeztető szemekbe bámulva, majd gyors szárnycsapásokkal hagyta el a helyszínt.
Itt már nem volt több dolga.

Lehet, hogy senkit nem érdekel, de ehhez a részhez hozzá kell tennem, hogy Lucast én és a 7 éves húgom találtuk ki és "hóember" formájában élt pár napig, még a nagy havazáskor. A húgom AntiKrisztusnak hívta. :))