Egy RoCk€R Agymenései

Arizona bestiáriuma.(2.)

Valóban csak álmodta volna?

A kérdés egészen addig ott motoszkált a fejében, míg másnap reggel iskolába nem indult.
A fekete zakó- amit az évnyitó ünnepség miatt viselt- erősen feszült széles mellkasán, nem úgy mint Everetten, aki valamivel véknyabb volt nála és pont illett rá az ünneplő. A két fiú csak egy pillanatra nézett egymás szemébe, mikor találkoztak Jasonék kapujában, majd szó nélkül indultak el a 10 percre lévő iskola felé.
Mindkettejük a saját cipőjét nézte egésze az út feléig, aztán Everett a barátjára nézett és halkan megszólalt.
-Hogy van a karod?-
Jason megállt egy pillanatra, de rögtön tovább is indult. Hát nem álmodta... valóban megtörtént. Feltűrte zakója ujját és a mellette lépkedő fiúra nézett. Most Everetten volt a sor, hogy megtorpanjon. Hatalmasra tágult szemekkel nézte Jason karját, majd szemébe nézett és a tekintetébe fúrta sajátját.
Már csak pár méterre voltak az iskolától, ahol abban a percben szólalt meg a csengő éles hangja. Jason akaratlanul is összerezzent, hisz a hang az állat sikolyát jutatta eszébe, majd barátja után futott, aki már az iskola ajtajából intett neki.
Bár nem beszélték meg, de némán egyet értettek abban, hogy a seb várhat délutánig. Először éljék túl az első napot az iskolában, aztán kiderítenek mindent.

Az óra monoton kattogása volt az egyetlen hang, amit hallani lehetett a könyvtár eldugott folyosóján. Everett és Jason az utolsó órájuk után egyből itt kötött ki, de hiába nyálaztak át már vagy nyolcvan könyvet, nem találtak semmit.
Everett két pizzás csigával a kezében jött vissza a büféből és az egyiket a földön ülő, olvasó barátjához vágta.
-Ennek semmi értelme J! Órák óta keresünk. Ebben az átkozott könyvtárban semmi sincs!
-Talán mert rossz helyen keresitek.-
A két fiú egyszerre kapta a tekintetét a sor vége felé, ahonnan a mogorva válasz jött. Jason megrázta a fejét, majd továbbra is a könyvet bújva válaszolt a lánynak.
-Hagyj minket békén Jessica. Nem érünk most rá erre. Majd később beszélünk oké?
-Én csak segíteni akarok. Elcsíptem egy-két mondatot a beszélgetésetekből. Gyors regenerálódás mi? Érdekes. Van egy elméletem, ami szerint a gyíkok gyorsregenerálódása valamiféle kapcsolatban áll a mítikus lényekkel. Gondoljatok bele. Vámpírok, vérfarkasok, a vendigok! Mind rendelkezik olyan képességgel, amitől a szervezetük képes újra meg újra meggyógyítani magát, hihetetlenül kevés idő alatt. Ha letöröd egy gyík farkát, az visszanő! Hihetetlen nem?
-Jess... te mi a francról beszélsz?
-Hát a hüllőkről. Bioszra kell nem?-
A két fiú összenézett, majd egyszerre bólintottak a lány felé. Igen...rémlett nekik, hogy a tanárnő adott valami ilyesmit szorgalminak, hogy újra vegyék a tavaly év végi anyagot.
-Honnan veszed ezeket a... mítikus dolgokat Jess?
-Megfogtalak Everett? Nos nembánom. Elárulom. Van egy könyv, a címe Bestiárium. Elég ritka darab, az egész világon csak tizenöt darab készült belőle. Minden benne van. Az összes mítikus lény, a képességeik, a legyőzési mód, tényleg minden. Apám egy ásatásról hozott haza egyet még a nyáron. Mondanom sem kell, egyből el akartam olvasni. Ha esetleg érdekel, akkor eljöhettek hozzánk.
-Mért nem hozod inkább el?-
Kérdezte most Jason és igazán drukkolt, hogy a lány kölcsön adja nekik a könyvet, azonban Jessica csak a fejét rázta.
-Apám nem engedi, hogy kihozzam a házból. Túl értékes. -
A két fiú itt újra összenézett, majd csakúgy mint az előbb, bólintottak a lány felé, aki ezek után sejtelmes mosollyal fordított hátat és elhagyta a helyiséget.
-Most mi legyen? Beavassuk őt is? Okos, biztos tudna segíteni...
-Nem lehet Jason!
-Mért nem?! Egy baszottnagy seb volt a karomon két napja ember! Most meg már sehol semmi, érted? Semmi! Kell a segítség. És ha nem Jess segít, akkor ki? Hmm?
-Jó, oké-oké. Meggyőztél. Akkor holnap délután átmegyünk hozzá oké? Csak ne parázz. A végén még kiderül hogy mutáns vagy.
-Ne szarozz már Everett!-
Boxolt Jason nevető barátja karjába, majd lusta léptekkel elhagyták a könyvtárat. Az apró mosoly ott bújkált a szájuk szélén, egészen Jasonék kapujáig, ahol a két fiú egymásra nézett.
-Nálad aludjak ma mutáns?
-Ahha. De ne hívj így. -
A két fiú össze röhögött, majd megegyeztek, hogy egy óra múlva találkoznak és elköszöntek egymástól.