Beköszöntött az ősz. A napok egyre rövidebbek és hűvösebbek. Az időjárás változékony, egyszer esik az eső, máskor süt a nap. Hiába ilyen változékony az időjárás, nálunk mindig ugyanaz történik.
Ma is hangos veszekedés hangjára keltem. Szomorúan nyitottam ki szemeimet, amikor realizáltam, hogy megint minden kezdődik elölről. Mindig ugyanaz történik: anyu és apu veszekednek, majd amikor anyunak elege lesz fogja magát és eltűnikk kéthétre, de tudom, hogy ilyenkor a barátnőjénél van. Apu leissza magát, majd utána egész este sír és elpanaszolja, hogy megbánta és hiányzik neki anya, majd megígéri, hogy ezután mindent rendbetesz és jóbalesznek. Ez egy hétig igaz is, de utána kezdődik minden elölről. De már elegem van ebből. Gyorsan megfogtam pár ruhát, magamra kapkodtam, majd kimásztam az ablakon és elindultam előre. Nem érdekelt merre megyek, csak egy kis nyugalmat akartam végre. Már sétálhattam pár oerce, amikor egy erdőt pillantottam meg. Egy elhagyatott erdőt, mégsem tűnt félelmetesnek. Érezni lehetett belőle a nyugalmat, a csendet. Ilyen nyugodt pillanatra vágytam már régen. Amíg az erdőben sétáltam minden kiment a fejemből. Gondolatban csak egy átlagos életet élő lány voltam, barátokkal, rendes szerető családdal és ami a legfontosabb nyugodt élettel. Azt kívántam, bárcsak valóra válna ez a gondolat, bár tudtam, hogy ez ugysem lehetséges.
ESTÁS LEYENDO
Oneshots avagy unatkozásaim eredménye
Ficción General~Ezeket a oneshotokat akkor írtam, amikor unatkoztam, így leültem írni :D Első próbálkozásaim, így nem biztos, hogy jók, de igyekeztem :) Jó szórakozást :3
