✓gamer✓

0.rész

sosem hittem volna hogy ez is meg fog történni.

de egészen elölrõl kezdem,mert ha már valaki úgy döntött hogy belepillant ebbe az "emlékiratba",akkor az a valaki méltó egy igazán jó történet olvasására.

igazából nem tudom hogy ez a történet,az én történetem,pontosan milyen kategóriába illik.dráma?vígjáték?esetleg katasztrófa?de ezt majd eldönti az olvasó.

aznap szokatlanul szépen sütött a nap.felettébb zavart,mert a nap így visszatükrözõdött a telefonomról,és semmit sem láttam a Days and Diamonds-ból.

pedig éppen egy tárgyalás közepén jártam,ahol gamergirlx éppen 30000 kreditet akart nekem adni,egy sárkánytojásért cserébe.nekem volt sárkánykeltetõ gépem,ezért inkább ezzel kereskedtem mint hogy vásároljak.

a Days and Diamonds egy globális játék volt.több,mint három milliárdan játszottak vele nap mint nap.a virtuális világban az lehettél aki csak akarsz lenni.és ez ugyanúgy van,mint ahogy elmondtam.választottál nevet magadnak,majd egy saját karaktert csinálva elkezdhetted a saját életed.először venned kellett egy házat,majd munkába állhattál,és ha elég pénzt szereztél,további ruhákat és cuccokat vehettél magadnak.ha igazán jól csináltad,akkor már pl. képességeket is vásárolhattál,és utazhattál.

a legtöbb pénzt az utazásra kellett költeni.ugyanis a játék bemért téged,bárhol jársz a világon.ha Koreában játszottál (mint én) akkor Koreában voltál a játékban is.viszont ha külföldre mentél,akkor fizetned kellett,hogy frissítsen az új helyre,azt pedig tudni kell,hogy az új hely rengeteg küldetést tartogatott magában.a küldetés pedig pénzt vagy valami nagyon különleges ajándékot jelentett.

az én karakteremnek ulzzangyun volt,és benne voltam a felső tízezer játékosban. megvolt minden képességem,rengeteg ruhám,egy felhőkarcolóm Gangnamban,amiben vagy egy 120 lélekszámú személyzet várt engem,egy helikopterem,és több mint 10 000 000 000 kreditem volt.

összefoglalva:sokkal jobb volt mint a valódi életem.

aznap viszont beütött a krach.

ugyanúgy hazaértem,és örömmel konstatáltam,hogy a D&D-ben (Days and Diamonds további neve) hamarosan egy új küldetés várható Koreában,Busanban (ahol én laktam).a szervert egy óra múlva nyitották (volna) meg,én pedig addig elmentem a közeli boltba,ahol vettem egy kis instant levest és szőlőlevet.mivel a boltban volt wifi és pár ülőhely,így ott megettem a levesemet,és sietősen hazafelé vettem az irányt.

kikerültem anyukámat és a kérdését,miszerint milyen volt a napom (ugyanolyan mint a többi:egyszínű és unalmas).részben azért is kerültem ki,mert nem szerettem volna a negatív véleményét hallgatni a játékról.szerinte barátokat kellett volna szereznem,sokáig kint maradni,és koncertekre járni,de nekem ez volt a célom.a suliban amúgy sem vagyok olyan népszerű,akkor meg már mit számít,hogy mit csinálok?csak hát,a szüleim sosem érezték át a helyzetemet.

gyorsan átvedlettem otthoni ruhába,ami egy melegítőből,egy kapucnis pulcsiból és egy fekete hosszú szárú zokniból állt.majd levetettem magam a székemre,és rámentem kontrollerrel a játékra.felvettem szürke pulcsim kapucniját,és jobban bevackoltam magam a székbe.

a szívem hevesebben kezdett el verni,a kezem leizzadt,és hirtelen vécéznem kellett.

de most nem mehettem ki.most még nem.

a játék megnyitott,és ugyanaz a logó köszönt vissza,mint minden belépéskor.mikor már bent voltam,a grafika kicsit lassított,és nem volt olyan éles a kép,mint szokott lenni.először elégedetlenkedtem,de hamar túltettem magam rajta,biztos csak a gép hibája.

ám mikor megnyitottam a küldetést jelző ablakot,a gépem képernyője rezegni kezdett,a játék elsötétült,én pedig bepánikoltam.miért pont most?miért velem?miért?

majd a gép csak annyit írt ki:a kapcsolat megszakadt közted és Szerver 121 között.

ezután pedig a laptopom kiadott pár statikus rezgést a monitorján,és felmondta a szolgálatot.

dermedten néztem magam elé.émelyegni kezdtem,mintha túl sokat vagy keveset ettem volna.a játék megszűnt.több év keserves munkája.a világom.ahol magam lehettem.a mindenem.

AZ ÉLETEM!

szemeim könnybe lábadtak.hirtelen és egyszerre lettem irtó mérges és rettentő szomorú.úgy éreztem magam mint egy pszichopata,a kezem még jobban remegett,még jó hogy a kontrollert nem roppantottam össze.lecsordultak a könnycseppek az arcomról,kezemre pillantottam,majd a legközelebbi hófehér falra.

teljes erőmből a falba vágtam a kontrollert,ami ott is maradt,ezzel egy lyukat ütve a falba.

-SungYun,minden rendben?-sietett föl hozzám anyukám,de már csak a sikolyát hallottam.a lábaim,a karjaim,az agyam,majd az egész testem felmondta a szolgálatot,csakúgy mint a gépem.

vagy a D&D.

vagy mindkettő.