✓gamer✓

1.rész

-és ma hogy érzed magad,SungYun?-kérdezte a pszichológusom,Mr. SeungYon vagy mittudoménki.

amikor apa megtudta hogy mit történt velem,először kétségbeesett,amikor pedig megtudta hogy a játék miatt,ő is idegrohamot kapott (csak ő nem vagdosott a falba kontrollereket és nem ájult el).aztán amikor már bent volt a kórházban,akkor elhatározta hogy ez nem fog megtörténni még egyszer,és rögtön beszélt a pszichológusával.

-visszaemlékezés-

-SungYun,jól vagy?-kérdezte apa.a kórházi ágyamon feküdtem,és nagyon letörtnek éreztem magam.

-én...igen...-motyogtam,majd a gombóc a torkomban könnyeket hozott a szemembe is-vagyis...nem igazán-hüppögtem a végét,majd apa karjaiba hajoltam.hiányzott hogy valaki megnyugtasson,még ha nem is tudja miért.

-mi történt?-kérdezte,én pedig megpróbáltam rendbe szedni a gondolataimat,és letörölve könnyeimet (amik helyére újak tolultak),elhabogtam a választ:

-a..a já-játé-ék-motyogtam,mire apa arca eltorzult.hirtelen olyan lett,mint egy pszichopata.

a karját lengetve üvöltözött,a D&D-ot szidva.ha nem lettem volna kiborulva és nem épp egy kórházi szobában lettünk volna,talán vitába szálltam volna vele,de most csak még egy lapáttal rátett,így még jobban sírni kezdtem.még jó,hogy egy nővér se látta apát,mert akkor neki is adtak volna egy szobát.egy gumiszobát,kényszerzubbonnyal.

majd lehiggadt.szerencsére lassan,mert ha apa hirtelen hagyja abba az üvöltözést,az elég rossz ómen.újra megölelt,majd letörölte a könnyeim.

-ne aggódj,SungYun.minden rendben lesz.elmész egy pszichológushoz,aki meg fog érteni és segíteni fog neked.elmész ahhoz a pszichológushoz?-kérdezte kedvesen és nyugodtan,ami nagyon jót tett nekem akkor.

és én voltam olyan idióta,hogy belementem.

-visszaemlékezés vége-

szóval most itt fekszem,egy kényelmes,napsárga díványon,és a falat nézem,amint a délutáni nap sugarai rávetültek.kifejezetten tetszett.

-elnézést,megismételné a kérdést?-kérdeztem ártatlanul,és a pszichológusra pillantottam.

-persze.hogy érzed magad?-tette fel a kérdését újra.

-jól-feleltem,és egy szöszt kezdtem el piszkálni a pulcsimon.

-miért hiányzik a D&D?-kérdezte Mr.SeungYon.ughh.ez övön alul érintett.pár ember nagyon ért hozzá,hogy úgy törjön le,hogy nem is tud róla.

nagyot sóhajtottam,majd végiggondoltam,pontosan mit is akarok mondani.inkább neki mondom el  a teljes igazságot mint apáéknak.

-azért,mert nekem...nem sok barátom van.vagyis igazából egy sincs.régebben volt több barátnőm is,de a csapatunkat úgymond felszívták az ellenséges bandák.majd megláttam informatikán,hogy egy srác a D&D-vel játszik,majd sokkal többet kerestem rá,és végül letöltöttem.először,tudja,nem nagyon értettem mit kell csinálni,de aztán felvettem a fonalat.egyre magasabban voltam a ranglétrán,és még többet szerettem volna.talán olyan volt,mint a drog.csak valami virtuális dolog.érti,amit nem lehet megfogni,de ott van,és ön számít benne,ezért ez a nemlétező dolog önnek a legfontosabb,és képes akár a való életet is sutba dobni érte.és a végén...azt lélegzi be oxigén helyett-fejeztem be.tudtam,hogy ez lesz.elkezdek beszélni,teljesen extázisba esek,és szinte filozofikus szintre emelem a  gondolataimat.

eltakartam a szemeimet a kezemmel,majd azt vettem észre,hogy a pszichológus buzgón írogat.furcsa volt,de végülis ez a dolga.pénzért hallgat meg olyan embereket,akiket senki más nem hajlandó végighallgatni.