A boszorkány és a vérfarkas 2 - A rejtélyes lány

7. rész

Másnap úgy döntöttünk, hogy egyikünk sem megy dolgozni. Az egész falka nálunk gyűlt össze, hogy hallhassák Alex vagyis Olivia történetét. Természetesen a lányunk nem tágított mellölünk, pontosabban Derek mellöl.

- Mesélj el mindent magadról! - parancsolt rá Lydia

- Nem mondhatok részleteket! Például, hogy kinek hány gyereke van vagy mikor fognak összeházasodni. Vagy ki az, aki már nincs velünk - szomorodott el

- Rendben - bólintottam és megsimogattam a haját

- Szóval nekem volt a legjobb életem a világon - mosolyodott el - Születésem óta körbe voltam ugrálva. A falka minden egyes tagja mindent megtett, hogy ne nélkülözzek semmit. Bármit kértem, megtettétek. Emlékszem Scott egyszer egy leguánnal állított be csak mert én előző nap azt mondtam neki, hogy akarok egy leguánt - nevetett - Sosem felejtem el apa arcát, de azt sem ahogy Scott kirepült az ablakon, mert apa kivágta - nevetett tovább Persze mi is elnevettük magunkat - Egész életemben én voltam a hercegnő a falkában és nem csak azért, mert apa mindig így hívott. Mindent megtettetek értem. Mindig volt velem valaki egyfajta védelmezőként. Az elején nem értettem miért védtetek annyira, de aztán rájöttem. A Withlock és a Hale vér miatt. A két legerősebb család vére. És bennem mindkettő megvan. Ezenkívül egy Alfa gyermeke vagyok. A falka minden ellenségének elsőszámú célpontja.

- Erre én nem is gondoltam - néztem hatalmas szemekkel

- Te nem - mosolygott Liv

- De mindenki más igen - néztem végig a társaságon Csak most állt össze a kép. Akárhol voltunk Livvel, egy falkatag mindig felbukkant egy most már átlátszónak tűnő ürüggyel.

- Pontosabban Scott és Derek - világosított fel Malia

- Már Liv születése előtt beszéltünk erről Derekkel, de miután megszületett már összeállt egy terv. Akárhol volt Olivia a falka egyik tagja mindig vele volt néha közvetlenül, de legtöbbször észrevétlenül, hogy védjük őt - mondta Scott

- De ha a falka nem tudná megvédeni valamilyen oknál fogva, akkor készítettem egy védőbűbájt - tette hozzá anya

- Szörnyű anya vagyok - mondtam ki

- Dehogy vagy az - guggolt le elém Derek

- De igen - mondtam egy kissé hangosabban - Ezek nekem eszembe sem jutottak. Védőbűbáj? Nekem kellett volna védőbűbájt alkalmaznom, hogy megvédjem a lányomat. Az én dolgom, hogy megvédjem a gyermekemet, nem a tiétek - álltam fel miközben a mondandóm végére már kiabáltam

- Anya - szólított meg a lányom - Te vagy a legjobb anya a világon! Soha nem akarnék más anyát magamnak. Az az én szégyenem, hogy azt hittem, hogy képes lennél megölni a falkát, főleg apát. Tőled kaptam az erőm. Az egyik legerősebb lény vagyok a jövőben, ami a ti érdemetek - nézett rám és az apjára - Sok dolgot tanultam tőletek. Túlélő vagyok, ahogy te!

- Engem csak nehéz megölni - horkantottam

- Emily withlock Hale - ugrott fel a lányom is - Most azonnal fejezd be! A morgást és az önutálatot hagyd meg apának. Te az életvidám Withlock boszorkány vagy és nem egy önostorozó idióta - hatalmas szemekkel néztem rá Erre ő lesütötte a szemét - Bocsánat! Nem akartam tiszteletlen lenni!

- Nem - ráztam a fejem - Igazad van! Én ennél keményebb vagyok. Boldog vagyok, hogy a lányom is ugyanolyan talpraesett és makacs mint én. Mondjuk szerintem ezzel kergetjük az apádat az őrületbe - vigyorogtam Derek erre csak morgott egyet és megforgatta a szemeit. Liv hangosan felnevetett a falkával együtt.