Az a kilenc hónap

Nyolcadik fejezet

Láttam a meglepettséget a szemében. Hirtelen nem is jutott szóhoz. Talán sokkolta az a tény, hogy rájöttem meleg. Ezt nem minden férfi meri felvállalni. Hallottam olyan esetről, hogy a férfi kettős életet folytatott, ahol az egyik szerepben minta családapa volt, a másikban meg titkos légyottokra járt más férfiakhoz! Csak évek múlva merte bevallani a feleségének a másságát, amikor a gyerekek már felnőttek.

Szinte láttam, ahogyan lefut egy szoftver a fejében mely értelmezi és darabonként összeilleszti az elhangzott mondatot. Akkor már odakint voltunk. Hideg volt, igazi hajnali csípős hideg, mely kicsipkézte az arcomat és összekoccantotta a fogsorom. Mereven álltam előtte, mint akit a földbe vertek. Tudta, nem mozdulok egy tapodtat sem amíg választ nem kapok a kérdésemre.

- Mi történt akkor este?

- Rose... ez teljességgel kizárt!
Szavahihetőségét szilárd tekintete erősíti meg.
- Akkor este.. Te nem emlékszel? Semmire? - kérdezi ismét tagoltan, mire én vadul megrázom a fejem.

- Nem! Kérlek Matt! Én.. csak tudni akarom az igazságot! - az utolsó szavakat már szinte sírom. Szemem megtelik sós könnycseppekkel.
Látom rajta, hogy arca elkomorul. Nem tudom hogy, csak a könnyfátyol miatt, vagy a hidegtől nem látok már tisztán de mintha szomorúságot vélnék felfedezni a szemeiben. Olyan lomhán telnek a másodpercek.
" Az istenért! Szólalj már meg!"

- Akkor este csak beszélgettünk, iszogattunk. Aztán haza akartalak kísérni, de te nem fogadtad el ezért taxival mentél haza.
- És a barátnőm? Monica?
- Az a nő akkor már nem volt ott.

Igaz is, hiszen ha ott lett volna biztosan vele mentem volna haza.

- És mint rájöhettél... bár nem tudom hogyan... a férfiakat szeretem.

~ ... a férfiakat szeretem... a férfiakat szeretem ~ visszhangzik még utána a fejemben utolsó szavai.

Nem tudok megszólalni. A vélt feltételezés, miszerint Ugri, vagyis Matt homoszexuális, igaz!
Beugrik ismét egy kép, arról az éjszakáról.

- Csak így magadban iszogatsz? - kérdezte. - csatlakozhatok?
- Te meg minden nőnél így próbálsz bevágódni? - kérdeztem visszautasító ironiával a hangomban.
- Huh de fel van húzva valaki. - viccelődött ugri és leült mellém. - Ha tudni akarod, egyáltalán nem vagy az esetem.

A hideg már egészen a csontomig hatol, reszketek.

- Bocsáss meg, hogy rád akartam hárítani a felelősséget.. - suttogom - és hogy ... kutakodtam utánad..

- Rose .. - gyengéden megérinti az arcomat - sajnálom.

Igen. Sajnálatra, sőt szánalomra méltó vagyok amiért sikerült úgy teherbe esnem, mint egy részeg tininek aki semmire sem emlékszik.

- Mostmár haza kellene menned! Hideg van, és biztos fáradt vagy!

Némán bólintok. Egy meleg zuhanyra van szükségem, egy bögre forró teával és egy puha ágyra.. Bár választ kaptam a kérdésemre, mégsem kerek a történet. Csak mások elmondásaiból tudom mi történt de én magam még mindig nem emlékszem semmire!

Matt szolgálatkészen nyúl a kabátja zsebébe a telefonja után hogy taxit hívjon nekem, mikor felnyög.

- A francba...
- Mi a baj?
- Lemerült a telefonom.
- Tessék, itt az enyém. - nyújtom át neki gondolkodás nélkül az enyémet. Nem tudom miért szavazok bizalmat neki, valójában oly' keveset tudok róla. Hiába beszéltük át azt az egész éjszakát, semmire sem emlékszem. Ellenben ki tudja én miket kotyogtam ki neki..
Valójában jelenleg nem ezen agyalok, csak mielőbb haza szeretnék menni.

Matt nem rest hívni a taxit, majd visszaadja a telefont.
- Tessék.
- Kösz.

- Rose..
- Hm?

- Tényleg terhes vagy?
- Igen.

- Gyere ide!
- Mi - Miért?

- Gyere! - ismétli meg és széttárja karjait mint aki egy olyan nagy Teletubis ölelésre készül.

- Hideg van, nem akarom hogy megfázz! - érvel de még mindig nem húzódom hozzá közelebb.

- Nyugi már.. egyébként sem vagy az esetem.. hisz tudod...

- Igaz.. - bólintok, majd közelebb lépek hozzá és átölelem.

Szinte azonnal megérezem a testéből áradó hőt. Szemeimet lecsukva fejem a mellkasának döntöm hisz jó egy fejjel magasabb nálam. Nem tudom mennyi idő telt el míg ott némaságba burkolózva ácsorogtunk, de hamar elröppent mert rövidesen bekanyarodott az utca végén a sárga taxi.

A taxiba szállva még egyszer visszanézek Mattre, aki egy halvány mosoly kíséretében int felém. Látom, egyre kisebbé válik a körvonala, Furcsa, de szomorúság tölti meg a szívemet, ahogy egyre távolabb kerülök tőle és tudom ez volt az utolsó, hogy láttam őt.

***

Nem volt könnyű visszarázódni a munkába. Annak viszont örültem, hogy a munka némiképp elvette a figyelmem az elmúlt hét eseményeiről. Persze halmokban várt a sok papírkupac az asztalomon, úgyhogy látástól vakulásig ismét koptattam az íróasztalom.

Monica roppant kíváncsi volt minden egyes részletre, ami a Forró Katlanban tett látogatásom alkalmával történt. A hallottak után azt tanácsolta, felejtsem el a dolgot. Ami megtörtént az megtörtént és a lényeg most az a kis magzat, aki bennem növekszik.

- Anyádnak mikor mondod el? - kérdezte Monica egyik alkalommal.
- Még nem tudom, most különben is el van foglalva a szextelefonnal.
- Azért meghallgatnám hogy hogy nyomják..
- Fúj Monica, ne akard hogy idehányjak..
- Oké, oké befejeztem!

Kis szünet után azonban mégis folytatta.

- És apád az egészből nem is sejt semmit?
- Monica! Az isten szerelmére.. próbálok a munkámra koncentràlni!

- Jó jó..

Nem is tudjátok néha mennyire azt kívántam bár lenne egy külön irodám, ahol egyedül dolgozhatok. Persze Richard amilyen smucig sosem ruházna be egy külön irodahelyiségre csak azért, hogy az én konfortomat növelje.
De azért megvolt az előnye is annak, hogy Monicával egy légtérben voltam. Bár ő épp az ellenkezőjét bizonygatta. Nem csodálom.. nem lehet könnyű egy terhes nővel együtt dolgozni.

- Jövő héten lesz az tizenkettedik heti ultrahang. Eljönnél velem?

Nem tudom miért Monicát hívtam el. Mehettem volna egyedül is, de úgy éreztem, kell hogy valaki mellettem legyen. Egyelőre senkit sem tudtam megkérni, mert gyakorlatilag Monicán kívül senki nem is tudott az állapotomról.

- Számíthatsz rám! - kacsintott a szemüvege mögül.

Elmosolyodtam. Nem tudom miért, de abban a pillanatban Matt arcát láttam magam előtt.

~~~

// Kedves Olvasók! Köszönöm mindenkinek aki nyomon követi ezt a történetet, melynek ékes bizonyítéka, hogy immár 3. helyezett General Fiction kategóriában. :-)
Nagyon örülnék 1-2 kommentnem is, kíváncsi vagyok kinek milyen elmélete van.
A java csak ezután jön! Várok vissza mindenkit szerettel!//